Németh István Péter: NYÁRI MOZAIK (haiku-füzér, IV. rész)
*
1
Már gyertyamártó
is munkál vadgesztenyék
smaragd lombjain.
2
Várlak a nyárban.
Érik a lombban barna
cipő-kopogás.
3
Forrástó fölé
hajló szomjas fa, árnyad
ihat legelébb.
4
Forró síneken
fekvő hűs árnyamon át
vágtat a mozdony.
5
Tintalevével
érik a bodzabogyó –
haikumat írjam.
6
Hold. Toronyóra.
Freskón Jézusnak hozott
sajt – kerek világ.
7
’Miért nem zengsz, dal?’
„Kerekek lapította
rigó az irkád!”
8
Nyár. Bazaltbánya.
Csille-könnyűség lebeg.
Pillám nehezül.
9
Július jussa –
mindig júdáspénzre vált
holdviolácskát.
10
Folyvást futásom
mellett ugrál tócsáról
tócsára a Nap.
11
Hullt lombon járok
augusztus hevében
dérütött fejjel.
12
Hőguta. És hány
péterszeg a fenyőben.
Árnya is gyógyít.
13
Testesincs angyal
fordított erdőtüzet
el házad előtt.
14
Fenyves kormából
szemembe izzik macskád
fehér csontváza.
15
Japáni akác
törzsét hasította szét
zúduló zápor.
16
Fakó fűre hullnak
kopogva vadgesztenyék
bordó könnyei.
17
Fél nap alatt ér
óralap-kerek tavon
körbe a fény épp.
(Sümeg, 2026 nyarán)
*
Illusztráció: Lantos Gy.
Ezek is érdekelhetik!
Végh Tamás: Post mortem, Januári töredékek →
A könnyek felfelé tartanak (Horváth Szabolcs versei) →
Pálfi Ágnes: Papírszínház (vers), Balaskó (próza) →
