Novotny Gergely: Találkozás a sötétben
hangjáték
Szereplők:
Ka, kissé könnyelműbb, kedvesebb
Ra, zordabb, barátságtalanabb
Két ravasz és elszánt élőlény találkozik a sűrű erdőben. Nincsenek fegyverek híján, ugyanakkor jól tudják, hogy más élőlények vadásznak rájuk, és így áldozatul is eshetnek. Az erdei csönd finom zajok és zörejek szövedéke: tücskök ciripelnek, ágak reccsennek, időnkét szellő susog, távolról szól a fülemüle.
Ka: Katipati, katipati. Hű, de sötét van. Ejnye. Mi az? Hehe, semmi. Ezek a sündisznók úgy zörögnek, hogy még megijedek. Katipati, katipati. He? Csak óvatosan, biztonságosan. /szünet, zörej, ciripelés/ Ha már így rám esteledett, óvatosan haladok védett fészkem felé ebben a feneketlen sötétben. Katipati, katipati. Még mit nem. Hogy féljek! Nem úgy tanítottak engem. Erő, ravaszság, figyelem. Hehe. Figyelek minden kis zörejre. Óvatos vagyok, de nem félek. Mi az? Aha, hehe, semmi. Csak az a fontos, hogy felismerjem, mi zörög. Ha tudom, mi zörög, már semmi baj. Biztonságban vagyok. Tudom, hogy hova tegyem. Katipati, katipati. /zörejek, majd megszólal Ra az ellenkező irányból, mint ahonnan Ka beszélt eddig/
Ra: Radamreccs, radamreccs, valami félelmeset kell dúdolnom, hogy megijedjenek tőlem. Még azt hiszik, csak úgy belém akaszkodhatnak a sötétben, még mit nem, radam reccs, radam reccs. Takarodjatok előlem, mert rátok lépek. Reccs, reccs, radamreccs.
Ka: Valamit hallok. Katipati, dúdolok, hogy legalább tisztában legyen, jön itt valaki, és nem fél, hanem ereje tudatában vidáman énekelget. Csak ne reszkessen a hangom. Katipati, katipati.
Ra: Radam reccs, radam reccs, micsoda? Valaki dudorászik itt velem szemben. Ra, majd adok neki. Radam reccs, csak ne legyen erősebb nálam. Radam reccs. A legnyersebb hangomat fogom használni, hogy elmenjen a kedve a kötekedéstől. Radam reccs, betérni nem lehet. Nem fogok megfutamodni, majd ha bolond lennék. Még azt hinné, én vagyok a gyengébb, és megtámad. Vigyázzunk. Visszakozni nem lehet. Csak magabiztosan, radam reccs.
Ka: Katipati, katipati. Úgy teszek, mintha észre se venném. Majd csak megszólít. Akkor aztán megadom a megfelelő választ. Csak magabiztosan, óvatosan, határozottan, mindenre felkészülten.
Ra: Radam reccs, radam reccs, ez a nyomorult nem tágít, csali; ijesztően, keményen, nehogy azt higgye, hogy valami gyengébbel van dolga. Bele a közepébe. Radam reccs. Na de azért vigyázzunk, ne hagyjuk, hogy belénk jöjjön, mert akkor már késő. Valami ördögi csel kell ide.
Ka: Katipati.
Ra: Radamreccs, radamreccs.
Ka: Katipati, katipati, katipati.
Ra: Radamreccs.
Ka: Katipati.
Ra: Idefigyeljen, maga katipati, nem hallja, hogy itt mások is járnak? Nem kötekedek, de tanácsolom, hogy kerüljön ki.
Ka: Ki az? Szólt valaki?
Ra: Igen, szólt. És olyan valaki szólt, akivel nem jó kikezdeni. Azt ajánlom magának, hogy nagy ívben kerüljön ki, mert rosszul jár.
Ka: Kíváncsi lennék, hogy milyen jogon parancsolgat. Kerüljön ki maga, ha nem tetszik.
Ra: Figyeljen ide. Örüljön, hogy ma jó kedvemben talált. Megengedem, hogy elmeneküljön, de figyelmeztetem, hogy nagyon veszélyes fegyvereim vannak.
Ka: Hananana, a fenyegetést nem szeretem. Nem hencegek, de én is el vagyok látva támadó és védő készülékekkel. Nem beszélek róla, de abból, hogy vígan dúdolgatva sétálok hazafelé, ne gondolja, hogy védtelen vagyok.
Ra: Egy lépést sem tovább. Mondtam. Figyelmeztetem. Ne recsegjen itt nekem. Olyan finom fülem van, hogy hallom, merre lépked.
Ka: A-ha. Maga sem lát, hehe. Mi?
Ra: Hogy mit látok és mit nem, azt nem kötöm az orrára. Hagyjuk. Látok úgy, mint maga. És hallom, hogy merről akar megközelíteni. De figyelmeztetem, hogy megkeserüli, ha itt ravaszkodik nekem.
Ka: Ide figyeljen. Jól jegyezze meg, én a békét szeretem, de ha engem gyanúsítgatnak, belém kötnek, fenyegetnek, akkor elfog a méreg és akkor nagyon veszedelmes ellenféllé válok. Ajánlom, hogy keresse a barátságomat.
Ra: Ellenfél, ellenfél. Nevetek. Legfeljebb kis ellenfélke. Tudja, miféle ellenfeleket győztem le? Otthon, meghitt családi körben esténként hangjátékokat hallgatok azokról, akik hatalmas ellenfeleknek képzelték magukat és akikből aztán finom fűszerezett vacsora lett. Ne hencegjen, mert azt nem szeretem.
Ka: Máuue, kedves Radam, én kedélyesen fogom fel a dolgokat és eszemben sincs senkit fenyegetni, de nem szeretném, ha ez megtévesztené és tévedésekbe ringatná magát. Elmesélek egy esetet, ha nem zavarja. Mi az? Mit zörög ott?
Ra: Maga idegbajos. Eszemben sem volt zörögni. Maga mindentől megijed.
Ka: Ez nem ijedelem, hanem óvatosság.
Ra: Mit tudom én? Talán maga csóválta a farkát és az zörgött.
Ka: Már megint. Magának társa van?
Ra: Nincs. Itt állok egyedül magától legalább négy méternyire és várom, hogy elkezdje az anekdotáját. Biztosítom, hogy nem vagyok támadó természetű. Leszögezem: a viszályt nem keresem, de ha belesodornak, kíméletlen és kegyetlen leszek. Ennyit jegyezzen meg. Most pedig halljuk az anekdotát.
Ka: Na jó. De időnként köhécseljen, hogy halljam, merre van.
Ra: Beszari alak.
Ka: Mit mond?
Ra: Nem mondtam semmit.
Ka: Na jó. Azért figyelek. Folytatom. Egyszer békésen dolgoztatom a rabszolgáimat, szép az idő, süt a nap, zsong a mező, duruzsolnak a gépek, apropó, magának is vannak rabszolgái?
Ra: Köh köh, vannak vannak, csak nem úgy hívom őket.
Ka: Na ne dadogjon, ne dadogjon, hallom, hogy odébb ment. Figyelek. Tehát nyugodtan dolgozom a rabszolgáimmal, kedves fiuk, erős gyerekek és imádnak engem, meghalnának értem bármikor. Magát is szeretik a rabszolgái?
Ra: Köh köh, hm, nem is tudom, feltételezem, de félek, hogy csak önmagukat szeretik a disznók, de azért rettentő nagy erőt képviselnek. Az én irányításom alatt, csak az én irányításom alatt érnek valamit, különben egymásnak esnének. De hagyjuk. Ne próbáljon engem kiszimatolni.
Ka: Menjen vissza két lépést. Ne osonjon nekem ide oda.
Ra: Bár sose találkoztam volna ezzel az idiótával.
Ka: Mit mond?
Ra: Maga gyanakvó alak. Itt hallgatom a süket meséjét figyelemmel és erre állandóan gyanakszik.
Ka: Most jön a java. Figyeljen. Figyel?
Ra: Figyelek.
Ka: Hát ahogy ott dolgozunk, egyszer csak átjön a szomszéd területről egy banda. Mit szól hozzá. Az ő területükről az én területemre. Fantasztikus. Nem? Válaszoljon, az istenit.
Ra: Khm, hm. Igen. Disznóság.
Ka: Na, kezdjük megérteni egymást. Utálom az idegeneket. Tudja? Utálom. Bepiszkítják a levegőt. Mi erről a véleménye?
Ra: Khm, hm.
Ka: Különben ne mondjon semmit. Nem érdekel a véleménye. A rabszolgát érdekli más véleménye, nem az olyanokat, mint én. Elmondom kegyességből, jókedvemben, hogyan látom a dolgokat, de fütyülök rá, mások mit gondolnak róla és mit nem. Na erről mi a véleménye?
Ra: Khm, hm, maga azt hiszi, hogy nagyon okos, mégpedig előkelően okos, mint valami gróf, de azt hiszem, hogy tévedésben van.
Ka: Miféle tévedésben?
Ra: Nem vagyok magával hasonszőrű, utálom a grófokat meg a királyokat. Én a nép nevében szeretek parancsolgatni.
Ka: Mért, maga micsoda?
Ra: Mindegy, hogy micsoda vagyok. Az magát ne érdekelje. De az biztos, hogy utálom azokat, akik az előkelőségükre meg a származásukra hivatkoznak.
Ka: Akkor nem is folytatom. Ilyen féreggel, aki nem ismeri föl, mi jogosít parancsolgatásra, nem beszélek.
Ra: Na ne sértődjön meg királykám. Nagyon szeretném hallani, mit csinált, mikor jöttek az idegenek.
Ka: Nem mondok semmit.
Ra: Csak nem hagyja abba, mikor itt esz a kíváncsiság.
Ka: Most hova megy?
Ra: Mindegy, hogy hova megyek. Hallgatom magát, innen jobban hallom.
Ka: Álljon meg.
Ra: Megálltam.
Ka: De itt valami zörög.
Ra: Nem én voltam. Becsület szavamra.
Ka: Kössünk szerződést, hogy egyikünk megvédi a másikat egy harmadik ellen.
Ra: Benne vagyok, ha gondolja.
Ka: Helyes. Ebben maradunk. De nehogy azt higgye, hogy félek. Remélem, nem hiszi.
Ra: Szó sincs róla. Maga gróf és nagy vitéz. Szeretném hallani a történetét.
Ka: Na szóval, ezek bejöttek és én teljesen gyanútlan voltam, telve jóindulattal, ha jól emlékszem még meg is hívtam őket valami finom falatra, mert ugye bármennyire utálom az idegeneket, ha elmennek, akkor nem utálom annyira, és gondoltam jóindulattal jöttek, jóindulattal mennek majd, és éppen jó napom volt, mert kitűnően ment a munka, a rabszolgák remekül dolgoztak és én is hangomnál voltam, pattogva adtam a parancsszavakat, élveztem, hogy milyen szépen cseng a hangom, mennyi energia van benne, anélkül, hogy a legkevésbé is durva lenne, érti, nem?
Ra: Értem, értem, csak folytassa, nagyon élvezem az előadását.
Ka: Hirtelen észreveszem, hogy az egyik idegen elkapja az egyik rabszolgámat és tapogatni kezdi. Micsoda, mondom. Takarodjanak innen. Udvarias voltam, nem?
Ra: Haha, a maga grófi modorával, mi? Maga aztán ad az ilyesmire, mi? Hallatszik. Na és megijedtek?
Ka: Éppen az volt a vesztük, hogy nem ijedtek meg. Folytatták a szemtelenkedést. Elkezdtek úgy viselkedni a területemen, mintha az övék lenne. Csak néztem. Elkezdtek otthonosan mozogni, zsákmányolni, gazdálkodni és elkezdték a földemet fölmérni. Nem fantasztikus, most mondja meg, nem fantasztikus?
Ra: Ez aztán beadott a maga birtokosi, meg úri lelkének. El tudom képzelni.
Ka: Na aztán megelégeltem.
Ra: Erre kíváncsi vagyok.
Ka: Mire?
Ra: Hogy mire szánta el magát.
Ka: Majd meghallja. Rávetettem magam. A főnökükre természetesen. Megkarmoltam, kiszúrtam a szemét, belerúgtam és lefröcsköltem a szokásos bűzös folyadékommal, hogy megemlegesse. Nem tudom, ismeri-e?
Ra: Mit?
Ka: A bűzös folyadékomat.
Ra: Nem ismerem, de el tudom képzelni.
Ka: Nem magyarázom, nem érdekesek ennek a hatásos fegyvernek a részletei, és remélem, nem kényszerít arra, hogy magával szemben is alkalmazzam. Meg kell jegyeznem, hogy akit én egyszer lefröcskölök, az sosem felejti el. Elhiszi?
Ra: El én, el én.
Ka: Hova megy?
Ra: Hallgatom magát, folytassa. Mi történt azután?
Ka: Maga a hátamba akar kerülni.
Ra: Eszembe sincs. Maga fordult meg.
Ka: Mi az, hogy megfordultam?
Ra: Ahogy belelkesült a meséjétől és megbódult a saját hangjától, megfordult. Észre se vette?
Ka: Haha. Igazán?
Ra: Höhö.
Ka: Jó! Meg kell pukkadni a röhögéstől, hogy a legnagyobb elővigyázatossággal is… haha
Ra: Höhöhö. Meg sem mozdultam, csak maga fordult meg.
Ka: Hahaha.
Ra: Höhö. Mondok magának valamit.
Ka: Mit?
Ra: Azt, hogy ha már ilyen jól összejöttünk, énekeljünk együtt valamit.
Ka: Magával?
Ra: Úgy van. Velem együtt. Megvan magában is a békeszándék, nem igaz?
Ka: Bennem a legnagyobb mértékben.
Ra: Így gondoltam.
Ka: Ezen a helyen ünnepélyesen kijelentem, hogy szeretem a békességet, de hozzá kell tennem, hogy csak addig, amíg nem bántanak és a jogaimat nem akarják megnyirbálni.
Ra: Maga szimpatikus nekem. Jöjjünk össze néhányszor.
Ka: Úgy gondolja, hogy máskor is?
Ra: Igen. Mit szól egy jó kis partihoz családdal együtt?
Ka: Hm. Gyanús. Az előbb azt mondta, hogy énekeljünk, most meg azt mondja, hogy találkozzunk máskor.
Ra: Ez nem zárja ki egymást.
Ka: Maga össze-vissza beszél. Hol ezt mondja, hol azt.
Ra: Ne akadékoskodjon. Először énekeljünk, aztán majd összejövünk.
Ka: Csak ne olyan gyorsan. Még nem állapodtunk meg semmiben. Különben is, mit énekeljünk?
Ra: Mindegy. Azt például, hogy már minálunk bábám… Ismeri?
Ka: Ismerem, de nem szeretem.
Ra: Vagy például azt, hogy süss ki nap.
Ka: Azt lehet. De itt a vaksötétben énekeljük, hogy süss ki nap?
Ra: A kultúra fénye. Gondolja meg, hogy a kultúra fénye fog minket bevilágítani. És összefogni.
Ka: Nem bánom. Kezdjem, vagy maga kezdi?
Ra: Kezdje maga. Már a beszédjéből is hallom, hogy maga muzikális.
Ka: Na jó. Kezdjük együtt. Ez a hang, ni. Süss. Egy, kettő, három. /énekelnek/
Ra: Milyen gyönyörű.
Ka: Micsoda?
Ra: Két idegen lélek találkozik a sötét erdőben és énekelnek. Együtt énekelnek. Megértik egymást.
Ka: Két erős, de érzékeny lélek.
Ra: Ennyi gyanakvás és veszekedés után önfeledten kitör belőlük a kultúra.
Ka: Ne is mondja. Mindjárt sírok.
Ra: És előzőleg mi volt? Versengés.
Ka: Kerülgetés.
Ra: Áldozat.
Ka: Csődbe ment tervek.
Ra: Meghiúsult elképzelések.
Ka: Remények.
Ra: Mikor már lemondtunk az illúziókról.
Ka: Mikor már csaknem elfásultunk.
Ra: És lemondtunk az álmodozásról.
Ka: Mondja még egyszer.
Ra: Az álmodozásról.
Ka: Jegyezze meg, hogy nem tűröm. Ez disznóság.
Ra: De micsoda, kérem?
Ka: Azt hiszi, nem figyelek? Azt hiszi, hogy elmerültem az érzelgősségben?
Ra: Már megint akadékoskodik?
Ka: Azt hiszi, nem vettem észre, hogy a másik oldalam felől meg akar kerülni és közelebb jött? Elegem van a kerülgetéseiből. Takarodjon innen, vagy elintézem.
Ra: Kiállhatatlan féreg. Tudja meg, nekem erre van dolgom, megyek egyenesen tovább és menjen el maga az útból. Ilyen gyanakvóval nem barátkozom és nem is tárgyalok.
Ka: Maga alattomos kerülgető.
Ra: Végeztem. /szünet, apró zörejek/ De hogyan tudnánk biztonságosan elhaladni egymás mellett?
Ka: Nagy ívben elkerüljük egymást.
Ra: De hogyan?
Ka: Úgy, hogy közben énekelgetünk és így tisztában leszünk egymás hadmozdulataival.
Ra: Jó. Énekelgetünk és szépen jobbra elkanyarodunk.
Ka: Indulok, katipati, katipati.
Ra: Radamreccs, radamreccs.
Ka: Katipati, a fene mibe léptem, katipati.
Ra: Radamreccs, tűnne már el a fenébe, radamreccs.
Ka: /közelről/ Fene, ha ügyesebb vagyok, megfoghattam volna és egy mozdulattal megfojtom. Hehe, örülök, hogy megúsztam.
Ra: /közelről/ Radamreccs, radamreccs, talán túlzottan óvatos voltam. Talán az lett volna jobb, ha elkapom és széttépem. Otthon jót vacsorázhattunk volna. Talán az volt a baj, hogy nem voltam elég éhes. Radamreccs. Reccs, reccs. Szaglászódom, figyelek és kész vagyok a fenyegetések elhárítására. Vidám dúdolgatás közben nyitva tartom a fülem, és készenlétben a fegyverem. Radamreccs. /eltávolodik/
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2014)
Cimkék: asztalfiók, dráma
