Makkai Ádám: Kegyelem
Gratulálunk Makkai Ádámnak, aki ebben az évben a Kossuth-nagydíj után a Magyar Szent István-rend kitüntetését is megkapta. Gratulálunk kissé megkésve, de így időzítve az 1966-ban írt Kegyelem című megrázó versciklusának most kompozícióközponttá emelt budapesti bemutatóihoz. Rekviem 1956 halott fiataljaiért – a ma élőknek – hangzik címe az Erdélyi György előadásában és rendezésében színpadra állított összeállításnak.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke, egyúttal Makkai Ádám életműve előtt e főhajtással, nagy költeményének közlésével tisztelgünk most. (A szerk.)
* * *
– rekviem egy maroknyi bolondért –
Ifj. Endrey Árpád, „Muki”, általános iskolai tanuló emlékének
SZEMÉLYEK:
HERNYÓTALPAS
A HANG
ELSŐ HALOTT
MÁSODIK HALOTT
DAVAJGITÁR
A FIÚ
A LEÁNY
ÚTSZÉLI FA
HERNYÓTALPAS:
csusszanjanak és nyikorogjanak
csués szusszanjanak és csikorogjanak
csucsués csakazértis mennydörögjenek
csucsucsua dicsőséges nagy
elefánt tetűk
a ropogó köhögő bedűlt
házak megett
lángoljanak fel a betűk
a bennégettekben
aszalódjanak rögökké a
lázongó nedűk
akik itt azt hitték szabadok lesznek
csuaszalódjanak szénkavicsokká
csucsuereikben az akaratos nedvek
zabálják meg pórusaikat
a börtönpenész meg a rozsda meg a redvek
csuitt mi vagyunk
itt csak mi vagyunk
ittcsakmivagyunkmertcsakmilehetünk
a csusszanvanyikorgó és szusszanócsikorgó
utolsó ítélet
csua rögeszméitektől
csucsuörökre felszabadító
csucsucsudicsőséges baráti
elefánt tetvek
A HANG:
Fájdalomtól lomtárivá üresedett,
hangmúzeumivá porosodott
meddőn kongó jajjal tudatlak szeretteim,
hogy a kegyelem elfogyott.
Zátony előtt hőköl-vergődik a vízben
a második Tízezer Éves Terv –
hangyaraj iszkol: a teknő alján évezredes a repedés
s én a maradék kegyelemből is kifogyva,
tépetten gunnyasztok a trónszerű sziklaszirten,
míg lábaim alatt csonttépő sós-zöld cápahalállal
zeng a Vízöntő.
ELSŐ HALOTT:
Pedig egy kicsit már látlak –
nem tudtam, hogy gyűrűző narancs sárga körökből
van a te széked
és hogy dünnyögni is tudsz,
amikor szomorú vagy. Harminchat
sípja van a te dünnyögésednek
és mindegyik szólam egy-egy
ismeretlen világnyelv.
Miért sikoltoz mindegyik apró láng a közelemben,
hogy „ … irgalom …!” meg „ … kegyelem …!!!” …?
narancs színű köreidből
csak lassúdan gomolyognak a nyelvek
s a nagyobb körök körülfolyják
és elnyelik a kisebb köröket –
egymást faló narancslángú körök
szűnhetetlen csatája vagy, egyszerre
vég nélkül táguló
és önégetőn összeszűkülő…
MÁSODIK HALOTT:
kedves nővér kérem
miért van olyan hideg
össze kell nagyon húznom magamat
pedig én anélkül is mindig a sor végére kerültem tornából
szíves lenni
aaaaaaaaaanővér kérem
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaatessék
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa jobb
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaigen a jobb
oldalamra tessék fordítani nővér kérem
nem beszéltem félre csak a hátamon fekve
már nem is tudtam
aaaaaaaaaaaaaaaaamár nem jött ki
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa hang
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa torkomon
Isten álld meg
aaaaaaaaaaaaajaj most oda kellene
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaabújni nagyon
anyuhoz de anyu reggel hatkor akkurátusan
felpofozott
aaaaaaaaaaa magyart
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaakivette az ekrazitot is
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa zsebemből
kiabált nagyon hogy ki nem merjek menni
jó kedvvel
aaaaaaaaamár megint a fiúkkal
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaapedig Laci is állandóan
bőséggel
aaaaaaaakifutott meg a házmester Feri is
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaacsak Mukinak
nyújts feléje
aaaaaaaaaaanem szabad soha játszani
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa nagyfiúkkal
kedves nővér kérem a jobb oldalamra tessék
igen köszönöm
aaaaaaaaaaaaaaígy még
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaatudok valahogy
nyúúúúújts feléééééje
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaMuki te megbuktál magyarból
vévééééééédőőő
aaaaaaaaaaaaaaaMuki te megbuktál
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaakaaart
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaatörténelemből is
ha küzd
aaaaaaaalkotmánytanból
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaha küzd
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaés az ember életéből
ha küzd
aaaaaaasenki úgy nem tudott bezúgni
de api kérem becsületszavamra fogadom hogy
ha küzd
aaaaaaakijavítom a jegyeimet
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaellenséggel
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaade api soha
egyetlen szavamat sem hitte még házitanítót is
fogadott mellém akinek megengedte hogy elverje a lábam
ha nem figyelek
aaaaaaaaaaaaaaellenséggel
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaellenséggel
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaellenséggel
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaate Muki
ebből két havi zsebpénzelvonás lesz mozinak Sashegyen
befellegzett
aaaaaaaaaabalsors
aaaaaaaaaaaaaaaaajaj most oda kéne nagyon
bújni anyuhoz
aaaakit régen tép
aaaaaaaaaaaaaaaajaj fázom rémesen és nem tudok
innen elszabadulni ez rosszabb api
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaahozz reá
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaahozz reá
szobafogságánál is jaj miért fogtok olyan rettenetesen
eresszetek el nem látjátok
még mindig azt hiszitek hogy mindenhez túl
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaakicsi vagyok…?!
DAVAJGITÁR:
hetvenkettő
hetvenkettő
koppan körkörös
pléphpofa-bendő
rézfog acsarog
hetvenkettő
hetvenkettő
─ ─ ─ ─ ─ ─ ─ ─ ─ ─
fennakadnak a szemek
mészgödör ásít
kikötözött gyerekek
(lesz okulás itt!)
mészkőfehér minden arc
halántékon égnek
─ ─ ─ ─ ─ ─ ─ ─ ─ ─
hetvenkettőt mennydörög
szégyene az égnek
hetvenkettő
hetvenekettő
fennakadó szemekről
leesik a kendő
A FIÚ:
Búcsúzni jöttem, nézd, nincs más megoldás.
Fű itt már nem nő. Másnak sem, nekem sem.
aaa ─ Mert nem bírnád az útat …
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa─ Kuss!
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa─ Nem értesz? !
Miért estél pont most teherbe? ─ Állati.
Még jó, hogy van küret. Nem, ne vádaskodj,
behoztalak a hátamon. A ruszkik
háromszor igazoltattak az úton.
A műtét alatt bőgtem a folyosón,
izzadtam, haraptam a kezemet
és arra gondoltam, ha fiú lenne
kire hasonlítana, rád, vagy rám?
Ne bőgj, az Isten áldja meg a fejed…!
Hát megöltük ─ és kész.
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaNem ez az első.
Veszélytelen, tiszta, ingyen csinálják.
Még azt is mondhatnám, mázlija volt.
Így nem kell neki melósnak születni
és főleg itt.
aaaaaaaaaaSzülessen jobb helyen
…legközelebb.
aaaaaaaaaaaaa─ Na, Isten áldjon, én leléptem.
Igen, a Keletiről, reggel hatkor.
ELSŐ HALOTT:
Nem értem, nem értem hiába
végképp nem értem
aaaa trösztöket,
aaaaaaa konzorciumokat,
aaaaaaaaaaa magyarokat,
aaaaaaaaaaaaaa Bolsevik Pártot
aaaaaaaaaaaaaaaaés a Kegyelmet.
Csak az egymásba oldvadó
narancs színű lángok muzsikáját értem:
ez az otthonom, ide tartozom
ősidőktől fogva.
PÁR HUNYURGATÓ, szűkös, különös napra
simogató vizenyős testek
meleg szorítása fogott körül
és kopoltyúm kezdett lenni,
mint az őshalaknak, és nedveket
szívtam magamba lassú,
hatalmas dagadozással.
Hirtelen nagy hideg acélszekercék
hasítottak le a meleg Óceán testéről
és én szállni kezdtem vissza a fénybe
az egymásba olvadó narancs színű lángok
örök forgásába ahol most
közrefognak a többi sistergő lángok
különös értelmetlen szavakat sisteregnek
„kegyelemért” pörölve sikoltozva köpködve forgolóznak de én
nem értem, nem, végképp nem értem a szavakat
a trösztöket,
aaakonzorcimokat,
aaaaaaa kereszténységet,
aaaaaaaaaa magyarokat,
aaaaaaaaaaaaa Bolsevik Pártot,
de legfőképpen nem értem a Kegyelmet.
A LEÁNY:
Hát itthagyott.
Itthagy mindenki lassan.
Egy ember anyja kezdtem volna lenni,
de ijesztett a szörnyű felelősség,
azt hittem, odavész a szabadságom,
ha lebilincsel gond, kín, csecsemő.
Pedig épp most nem lett volna szabad!
Az utcán egyre többen a halottak
és én e számot megszaporítottam.
Szabad vagyok… s a lelkem belepusztul…
aaaCsak őt ne engedtem volna…!
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaA gyilkos
két szép szemét. Isten, de kikaparnám!
Jaj, felkelek és kimászom a kórház
kapuján éjjel ─ „hatkor”. „Keleti” ─
ha vércsatakosan rogyok is össze
Csornán vagy Győrött ─ vigyen el magával
nyugatra örök emlékeztetőül:
mi mindig mindent épp így elcsináltunk!
MÁSODIK HALOTT:
félig még ott fekszem most is a jobb oldalamon
a Rókusban
köszönöm szépen kedves nővér hogy át tetszett fordítani
most már nem is vagyok olyann kicsi
már egyre e nagyobb leszek
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaavíg esztendőt
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaavíg esztendőt
víííííesztendőtvííígesztendőtvííígesztendőőőőőt
én egyre nagyobb leszek most már
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa kezem is akkora
a markomba három tank is belefér
házmester Feri meglóbálta a benzines palackot
és a fekete T34-esen végigsikoltott a láng
kipattant a tető és a kitámolygó tatárfejeket
belevalóan learatta a golyózápor a háztetőről
soha mi még
aaaaaaaaaaajaj, soha mi még
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaailyen igaziból nem játszottunk
pedig mi vagyunk a Körtéri Srácok
Házmester Feri a legidősebb neki már bajusza is van
rajtam mindeni csak nevetett hogy tizenkettő vagyok
de most hirtelen az se számít már hogy mindig
én voltam a
aaaaaaaaaaamegbűűűűűűűűnhőőőődte már
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaalegkisebb
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaae nééép
a golyó
aaaaaae nép
aaaaaaaaaaae nééééééép
a bal lapockámon talált
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa múltat
és én egyre nagyobb leszek
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa múúúúúltat
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa kórház is messze
lent van
aaaaaaaa múúúúúltat
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaés akkora mint egy gyufásdoboz
aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa múúúl-
tat
s s s s s
aaaaajö…
ÚTSZÉLI FA:
Ezt láttuk mind, sebzett útszéli fák:
a megittasodott hancúrozásban
új tudományotok, a meghalástan
kevély kivételét úgy méri ránk
élőkre, hogy a szenvedélyes játék
(játék-tudatra robbanó palack,
melyben tízmillió szellem a rab)
felhördülő történelemnek lássék.
Ágaimon új holtak lelkei lobognak
cókmókjukkal ügető boldogtalanoknak ─
fának jó sírva hajbókolnia.
ha árka szélin egy kivérző ország
futói már a végső titkot osztják:
tett + ismeret = thanatológia.
A HANG:
─ Szeretteim…
aaaaaaaaaaaaaVégképp nem értitek…?
Magatoknak kell végre megbocsátani!
Illusztráció: Szovjet tank a pesti utcán (ismeretlen szerző fényképfelvétele, 1956)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
