Hegyi Botos Attila: TRIPTICHON
1. tábla
(Föld, láthatár)
Ma merre vezetsz, mondd,
én egyetlen utam?
S arrafelé emlékeznek
hegyek, fák, tavak?
Tanít majd egy régi híd,
ház az öreg citrusok alatt?
És mondd, ez az új világ
még el tudja rebegni nevét?
Ahogy én ők,
ők lesznek-e én?
Megismerjük egymást még?
Lesz-e föld,
lesz-e szív,
melyet megindít
egy eltévedt napsugár,
e zönge szél, szavam?
2. tábla
(kamilla)
Csendes vizeken ringattál,
hol smaragdfüge-lombok rogynak
a lusta csillámú árba.
Szelek Urának napkévéibe vetettél:
szőlőmig vezetett a Gabonák Lánya.
Boruljon rám hófehér sötétség,
messzi dalmondók csöndfalú árnya:
rejtelmem nyarában édesen illatoz
kicsi szívünk kamillája.
3. tábla
(liliomföld)
Ne sírj, ki visszasírtál.
Szeplőtelen Föld,
halványuló álom –
Didergő hajnalod
titkon vajúdta az éjjel.
Maradj így,
ahogy akkor,
jószagú melegen
ma is fölém hajolva –
Szemünkben szemed
tengerkék vizével.
Illusztráció: Montázs (Carlo Dolcival – szerzői melléklet)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
