Mondd meg nékem, merre találom…

Vers

október 30th, 2016 |

0

Hegyi Botos Attila: TRIPTICHON

 

1. tábla
(Föld, láthatár)

Ma merre vezetsz, mondd,
én egyetlen utam?
S arrafelé emlékeznek
hegyek, fák, tavak?
Tanít majd egy régi híd,
ház az öreg citrusok alatt?
És mondd, ez az új világ
még el tudja rebegni nevét?
Ahogy én ők,
ők lesznek-e én?
Megismerjük egymást még?
Lesz-e föld,
lesz-e szív,
melyet megindít
egy eltévedt napsugár,
e zönge szél, szavam?

 

2. tábla
(kamilla)

Csendes vizeken ringattál,
hol smaragdfüge-lombok rogynak
a lusta csillámú árba.
Szelek Urának napkévéibe vetettél:
szőlőmig vezetett a Gabonák Lánya.
Boruljon rám hófehér sötétség,
messzi dalmondók csöndfalú árnya:
rejtelmem nyarában édesen illatoz
kicsi szívünk kamillája.

 

3. tábla
(liliomföld)

Ne sírj, ki visszasírtál.
Szeplőtelen Föld,
halványuló álom –
Didergő hajnalod
titkon vajúdta az éjjel.
Maradj így,
ahogy akkor,
jószagú melegen
ma is fölém hajolva –
Szemünkben szemed
tengerkék vizével.


 

Illusztráció: Montázs (Carlo Dolci nyomán)

 

Cimkék: ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás