Németh András: Elnéptelenedő mesefaluba betért árnyék után ballagva
Ki szomjas? De nem úgy, mint porszemeiben
 a föld, hanem ahogy a kút, ha vándort vár
 útelágazásnál. Vajon választaná
 az eltévedni vágyó a felajánlott
irányok helyett a kortyok nyugalmát? Fen
 talán kést a káván a lókötő csiszár,
 hogy pányvát, kantárt elvágva királyfivá
 legyen? És mikor nyeregbe úgyse száll szót
elnémító önérzet, mi nevezzük csak
 nemes egyszerűséggel, kertelés nélkül
 nyomornak, akkor ugyan hol kuporodik
le a gyalogszellem a fűbe holtak
 országán gondolkozni? Ott, ahol vénül
 a fű, húzott vödör vízre vigyázna gyík.
Illusztráció: Kotász Károly Kút a pusztán c. festménye

 
        
         
                     
                     
                     
                    


















