Podonyi Hedvig: 3×1
LUKÁCS BÁCSI
Akár esett, akár fújt, Lukács bácsi mindennap megjelent a budai gyógyfürdőben, úszott 100 métert, zuhanyozott még 900-at, majd eldöcögött a szaunába. Ha a kedvenc helyén ültek, rendet csinált: kedvesen ordítva (mert egyre süketebb volt) elmagyarázta, miért őt illeti az a bizonyos szeglet.
Meggyőzőerejét nagyban növelte a pokoli fokhagymaszag, ami oly magától értődően vette körül, mint Napot a napfény. Ha jókedve támadt, roppant pátosszal verseket szavalt az alkalmi fürdőközönségnek, vagy rágyújtott egy általa nagyon jónak ítélt nótára.
Egy gutaütött nyári napon ment el; a mendemondák szerint az utcán esett össze. Annyi biztos, hogy a szauna egyik sarka azóta mindig üres.
ÁLMODÓ
Ragyogó verejtékcseppek araszolnak a homlokokon, színes fagylaltpacnik olvadoznak az ostyatölcsérekben, papucsos-szandálos lábak sokasága siet át a forró szmogban úszó budai tér betonján. De van, aki sehová sem rohan.
A vásárcsarnok egyik falmélyedésében sovány férfi hever. Hanyatt fekszik, mellette viseltes szatyor a holmijával, jobb karja ernyedten a járdára lóg – még szerencse, hogy mindig átlép rajta, aki arra jár. A szája nyitva, a szeme csukva, mélyen alszik. Biztosan álmodik is.
Nem szeretném tudni, hogy mit.
KAPCSOLAT
Van egy óbudai utca, ahol több gyík él, mint ember. Házfalakon kergetőznek, vadszőlőlevelek alá surrannak, kapualjak sötét zugaiban lapulnak.
Az egyik a főúthoz közel lakik, a repedezett, gyomverte járda egyik betondarabkája alatt. Oda iszkol be előlem, amikor csak arra ballagok. Lesem – és ő mindig ott van. Néha azt képzelem: rám vár, hogy szemkápráztató villanásként cikkanva elmenekülhessen.
Minap is fürkésztem – merre lehet? Mire észrevettem, már csupán fél lépésnyire volt tőlem. Rezzenetlenül figyelt. „Hát te?” – kérdeztem. Hosszasan néztük egymást, és ő bírta tovább: én moccantam előbb. Menten eltűnt.
De nekem mostantól van egy gyíkom Óbudán. Neki meg (talán) van egy embere.
Illusztráció: Gyík (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
