Maros Márk: Tüntetők
Egy felfokozott kedélyű tömeghez értünk,
egészen pontosan nem tudjuk, miért is
gyűltek össze most, bár saját sejtéseink
megvannak velünk, én haladtam
volna tovább, de te elindultál feléjük,
meg is lepett az erő, amivel magaddal húzol,
majd egy szemhunyásnyi időbe telt,
mire ott voltunk mi is, a tüntetők között,
és egyre hangosabb és egyre dühödtebb
és egyre erősebb lett köröttünk a világ,
mégis idegennek kezdtem el érezni magam,
hát volt bennünk gyűlölet bármikor,
kérdezném, de te már azelőtt megszólalsz,
hogy kimondanám, most már igen.
Illusztráció: Tüntetés (fh. Banksy-árnykép)
Ezek is érdekelhetik!
Lajtos Nóra: krumplipucolás, világlocsolás →
Medárd-áldozat – Zsávolya Zoltán versei →
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
