Lajtos Nóra: krumplipucolás, világlocsolás
*
krumplipucolás
Tolnai Ottó-versinspiráció[1]
hétfőn hálós burgonyát veszek a piacon.
otthon gyékénykosárba borítom
őket, nehogy kicsírázzon bennük
a múlt, s így törjön felszínre minden,
ami a földben még bennük egyben volt.
nekilátok. a krumplipucolás nem
nagy ügy, csak úgy hullámzik a
késfej alatt a krumplihéj, sőt, olykor
csigavonalat ölt bennem is a barnaság.
hasábokra vágom, hogy úgy heverjenek
egymáson, mint egy halom hasított
fa, az én világom és az ő világuk. minden
krumlipucolásnál újraolvasom az újság-
hirdetéseket, miközben sápadt arcukkal
csobbannak a vízbe a feltámadásra
készülő krumplifejek.
*
világlocsolás
túlcsordul bennem a szabadulás öröme,
mint amikor a poshadt vizet öntöm ki
a világok alól. bimbóhasadtával érkezik
a napkelte, odakint arcomra rajzolja magát
az idő és a tér. a verandán kitelelő muskátlikra
félvállról nézek. csak anyám rózsáját engedjétek
megmarkolni, hogy töviseit magammal vihessem,
ha még egyszer lányának nevezne. az én világaim
nem szeretnek. bűneim miatt a külvilág egy rothadt
alma álmában vezekel. visszaköszönnek még utoljára
a gravitációnak. szertehabosodik a februári föld: a felhőkből
hódara pereg, sárgul a jég, melyet hidegen hagy minden
világlocsolás.
*
[1] Tolnai Ottó A rózsa sikolya című verskompozíciójának első darabjához, hétfő, avagy vers a krumpliról: „(…) veszek két szem krumplit / éppen elég / ám a konyhaasztalról / az a két szem krumpli nézni kezd / bámulnak rám / mint földből kiásott két szemgolyó (…)”
Ezek is érdekelhetik!
Medárd-áldozat – Zsávolya Zoltán versei →
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
