Bakó Judit: Papagájok
Meghalt egy papagáj a kalitkában,
és egyedül maradt a párja.
Először a tetemmel
egyedül, aztán tényleg.
Kezdetben csipogott, és a szárnyát tárta.
Aztán elnémult, és nézett a kalitkában,
véget ért a rácsnál a pillantás.
Talán, tűnődött,
válhatna belőlük főnix:
ilyen lehet egy madárvallás-virrasztás.
Utánahal, gondolták azonnal;
érdeklődve gondolták az emberek,
és volt, aki úgy vélte, hogy
tulajdonképpen
az mese, olyat nem lehet.
Nézett csak a madár, annyira nézett,
azt mondták, a halálra gondol, persze,
hogy rákoncentrál,
de én tudom, hogy
semmi egész nem merült fel benne.
Csak nézett, csak nézett,
nem járt a fejében se halál, se élet.
Csak arra gondolt,
mikor fogy el a nézés,
hogyan ér majd mindez véget.
Bakó Judit a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: “rácsnál a pillantás”
Ezek is érdekelhetik!
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
