Kaffka Margit: A padlásra, Ind legenda
A padlásra
(Az újságszerkesztő [A Rend 1923.jan. 31.] megjegyzése:
Az elhunyt jeles írónő első, eddig kiadatlan költeménye,
melyet még tanítóképzői növendék korában írt.)
Adj Isten Emlékek! – Szervusztok, álmok!
Az ifjú múltból ha még fel-felszállnak
Fantomjai a sugárteli délnek –
Lengő, testetlen árnyak már, – nem élnek.
Még tegnap – száraz szemmel, lázban égve
Némán dobáltam a kályha tüzébe,
Mennyi papírt! Hogy hullt a pernye rájuk,
Az én mezőmön így nyíltak virágok.
S ma – hogy sok ócska holmit szertehányok,
Előkerült még egy. – Szervusztok, álmok!
És könnyű kedvben, halkul dudorászva
A többi lommal küldöm a padlásra.
Ind legenda
Hallga csak – mese szól – Ganges-parti nádban,
Ősbozót regélte, fehér éjszakában
Ingó holdsugárnak.
Parti szél hallgatta, röptiben elkapta,
Ingatta, lengette – valahol elhagyta,
Mikor belefáradt.
Sugaras hajnalán az öreg világnak
Mikor ifjú földén még istenek jártak
És virult az Éden,
Bűbájos csoda állt, szent paradicsomfa
Ágas-bogas ékes – gyümölcsbe borulva
Az öröm kertjében.
S szólt Brahma: „E fában kedvem telik nékem
Áldással megáldom, malaszttal tetézem,
Oly igaz, mint élek!
Lelket csókolok rá, legyen a termése
Érző csodagyümölcs, osztályosa, része
Szívem melegének.”
És lőn, amint mondá. De hogy tovaszállott,
Ott terem a másik, az ősgonosz átok,
A sötétség atyja.
Éles tőrt von elő – s csak úgy tréfaképpen
A sok érző lelket elvágja középen
S ott hagyja kacagva.
S hogy a hajnali szél a lombot megrázta,
Fél gyümölcs, feleszív széthullt a világba,
Viharos pusztákba.
Hangos lett az Éden fájdalmak jajától,
Fél szív a felétől, messze került, távol
S mind elhagyott, árva.
Azóta mind máig nem szűnt el az átok,
A vihar még egyre járja a világot,
És bár ázva-fázva
Csupa gyászos lélek temetné a gyászát,
Csupa társtalan szív keresi a társát,
Sohasem találja.
Ujjong némelyikünk, ujjongna felére,
Véletlenül illik néha fél a félbe:
Találomra éppen,
De valami mégis hiányzik belőle,
Felébredtünk tőle – mert az álmunk dőre,
Messze van az Éden.
(Szatmár Megyei Közlöny 1901.ápr.21.)
2001-ben Szegedről a Szukits Kiadó felkért, hogy legyek „A magyar novella mesterei” sorozatszerkesztője, ebben látott napvilágot a Kaffka Margit elbeszéléskötet. Az elmúlt 20 évben újabb lappangó írásokat fedeztem fel, szám szerint 10 verset, 9 novellát, 2 tárcát, 1 levelet, 11 visszaemlékezést róla, 4 kritikát és recenziót, 9 tanulmányt, összesen kb. 5 szerzői ív terjedelemben. Tervezett, még lekötetlen könyvem szenzációja lesz az írónő és kisfia halálának valószínűsíthető előtörténete. Remélem, hogy e 109. kötetem sem fog csalódást kelteni olvasóimban.
Dr. Urbán László
Illusztráció: Kaffka Margit Ficus religiosával
Ezek is érdekelhetik!
Kányádi Sándor: Citromfák és mogyoróbokrok fölött (novella) →
Lovik Károly: Tíz krajcár →
Sárközi György: Kibékülés, Lovag Kutyaházy sétakocsikázása →
