Fucskó Miklós versei (meghívóval könyvbemutatóra)
*
Mondhatatlan
A négyszögnyi égre, melyre kinézek,
jelet pettyeznek csonka csillagképek,
és lázas ágyamba hullnak darabokra.
Míg a tetőtérnyi eget kémlelem,
visszacsillagzik rá fáradt két szemem,
s burjánzik ifjú álmaim ritka bokra.
Világtalan lennék nélküled, botor,
aki tévelyeg míg álmok közt kotor,
fohásztalanul sóvárgó számon a szó,
a Mondhatatlan nem lenne dadogható.
Ha nem lennél Te, hát nem lennék én sem,
lelketlen anyag a vak makrotérben,
iránytalan szellem, céltalan húsedény,
ha nem lennél, nem lenne költemény – –
Elfogyóban
Mindenki elmegy, itt hagy, itt:
ujjbegyemen a lüktetéseid
morzézom, mint táltos mágiát.
„Bolond ez!” – legyint, bárki lát,
s meglehet, lassan úgy igaz,
mert mind megbont, ki élni hagy,
kitépve részét, részemet –
Őrizem óvó szívverésedet.
Közel enged
(Csontos Jánosnak)
Ebben a semmiresincsidő időben élek
Pontatlanul közlekedő évszakokban ázok
Mint nagykabátot, kinőttem már a létet
S vonnám magamra, ha reszketek, ha fázok.
Régtől kering a halál köröttem
Súlyos árnya beleng éjt s napot
Botladozik szívem vérrögökben
Nyelőcsövem savakban tocsog
Közel enged magához Isten
Résnyire hagyja a vég ajtaját
Nyitott lélekkel láthassam innen
Mi vár rám majdan odaát
Takarjátok el szemem, mint a bűnözőkét
Ne vizslassák szégyenmart arcomat a népek
S bocsássatok meg elbotlott szándékaimért:
Földre rogyva, épp az Éggel beszélek…
*
Illusztráció: a meghívó plakátjának részletével
Ezek is érdekelhetik!
Két költőnő, két verseskönyv, közös bemutatóest (Meghívó) →
Kettős könyvbemutató | Meghívó →
Kettős könyvbemutató | Meghívó →
