»Kiváló bullshit vagy posztigazság« – Janáky Marianna könyvinterjúja Veszelka Attilával
*
Hungarovox Bt., Budapest, 2020
*
Kiváló bullshit vagy posztigazság
melyben megtudjuk, a hazug legalább egy kicsit kacsintgat az igazság felé, a bullshitelő már ennyit sem tesz meg
Könyvinterjú (Janáky Marianna)
A költő, aki hülye verseket írt (Veszelka Attila)
A hülyeség pszichológiája velünk, ha másért nem, hát azért létrejött, mert szerződ és én is költő vagyok, de a felvezetőmben Daniel Kahneman is közreműködött. Nemrég megjelent könyvének fejezetcímei sokat ígértek: „A szemét trógerek elmélete”, „A butaságtól a baromságig”, vagy akár az, hogy „Éljünk békében a saját hülyeségeinkkel”. Hát ki ne szeretne békében élni a saját hülyeségeivel? Egy költő, író biztos nem, így aztán bemásolom minden alcímed. És azt még tudd, ahogy az olvasók, hogy a piros színnel jelölt állomásaidról nem másoltam be az interjúba semmit, mert azokat teljes egészükben szerettem volna… Tehát:
1. melyben a költő bizonyos mértékben megmutatkozik, 2. melyben összefüggés találtatik Liszt V. transzcendens etűdje és egy lovaglóostor között, 3. melyben megismerszenek a négy- és kétlábúak, 4. melyben fény derül Klárafalvy sötét titkára, 5. melyben előcsörtet egy vízibivaly, 6. melyben a költő nyitott sliccel inal a Rue Dauphinen, 7. melyben hírt kapunk egy viking istenről, és az ő szamárbőgetőjéről, 8. melyben elhangzik a rettegett kérdés: na, mi van?!, 9. melyben közelebbről is megismerkedhetünk a hypós pálinkával, a fogciterával, és Ohmar Khajjammal, 10. melyben a Bunkó mennybe megy, 11. melyben megtudhatni egyet s mást Fogatlan Isten eltűnt fogairól, 12. melyben bemutatkozik Troppauer Hümér, 13. melyben a rakéta feltűnik majd eltűnik, 14. melyben megismerhetni a púderozott faszú dandyket, 15. melyben szó esik a bantu négerek termékenységi táncáról, (hangosan nevettem) 16. melyben leíratik a jóféle macskapörkölt, 17. melyben Ibolya Kálmán sírásó mint költő fungál, 18. melyben hírt kapunk egy rejtélyes pulzáról, 19. melybe nem csak Horthy Miklós, de a Novara gyorscirkáló is belekeveredik –
Hát, ezek után tenném fel Neked a viszlátkérdéseim…
1. A hülyeség előútjait az idő és a költő egységesülése kapcsán hogyan mutattad be?
A költő rendesen meghúzta az üveget. Régi barátai mind Gólyának hívták, mert szokatlanul hosszú lábakkal áldotta meg a Paley-féle órásmester. Százkilencvenhat centisre sikeredett, amiből a későbbiekben igen sok baja lett. Ha balhéba keveredett, mindig ő bukott le elsőnek. …A kukázás professzora, ifjonti éveiben, fenomenális szólógitáros volt. Jimi Hendrixben utazott. Neves rock együttesek versengtek érte, de lassan mindből kiitta magát. …A költő kontójára ivott, de nem volt ingyenélő. Cserébe, jó előbb megtanította guberálni. …”Agyaglábakon álló költő” – így aposztrofálta egyik nagy tudású barátja, és nagy tudásúakból aztán nem volt hiány körülötte. Pláne, ha komolyan be voltak állva. Ez volt az az időszak, amikor úgy hitte, egy igazi művész iszik, mint a gödény. Mint egyik istenítettje, Utrillo, …masszívan ivott, és erre a szenvedélyére még rádobott egy lapáttal, hogy MÁV dolgozó lett. Az idő tájt vizeskannákban hordta haza a rókusi pályaudvar restijéből a sört, és gimnazista lányokkal keveredett zűrös viszonyokba.
…
Az épülő szocializmusban, papíron, nem létezett munkanélküliség.
2. Jaj, ennyire ne szaladjunk előre! Én a kíváncsi-fáncsinő a költő kezdeti vágyaira és kicsapongásaira, is rákérdeznék. Mik voltak az ok-okozati hülye összefüggések?
A költőt, aki gitárművész szeretett volna lenni, bár a felvételije kiválóra sikeredett, és ezt a főiskola tanárai respektálták is azzal, hogy felvételt nyert a tanárképző gitár szakára: paradox módon – hely hiányára hivatkozva – végül mégis elutasították. …szinte azonnal megképződött benne a szépírás gondolata, mert kedves filozófusa mellett jól ismerte Murphy törvénykönyvét is: „Azzá válsz, ami ellen kapálózol.”
…
…egy szép nyári napon gondolt egy nagyot: elhatározta, hogy vasutas lesz. Mint minden kisfiú, ő is rajongott a mozdonyokért. …Végül arra jutott, gitárművész és zeneszerző lesz, de amíg az lesz, valamit mégiscsak tennie kell, és úgy gondolta, az a valami a vasutasság lesz. A kacskaujjú állomásfőnök kíváncsian méregette büdös irodájának büdös székéből az előtte tornyosuló nagydarab, hosszú hajú, nyegle ifjoncot: „Váltóőrnek tudnám alkalmazni, fordában.” … Mi’ pöcs! – morfondírozott az agyaglábakon álló költő… Eltelt két hét, amit a költő, augusztus lévén arra használt fel, hogy a Tiszára járjon úszni, …Szeretett a homokhegyen – vizes fejét német juhászának nedves szőrére hajtva – dögleni. …A világ tetején érezte magát, ahonnan ellátott a Tisza és a Maros összefolyásáig, oda, ahová Attilát temették, másfelől az öreg híd mögött a forró levegőben remegő kéttornyú Dómig.
…
Az orvosi vizsgálat eredménye… A látlelet végén a vakok számára is jól láthatóan virított a vastag betűs, kurzivált konklúzió: „A vizsgált egyén felügyelet nélkül sínpárokat nem keresztezhet!” …„Darabszámlálónak tudnám alkalmazni.” …A szobában asztalok és székek, a székeken négy hozzá hasonló korú figura, akik őt vizslatták. …”Tudsz ultizni? – nézett rá Tarkó – Nem baj, majd megtanulsz” – és bemutatta a többieknek. Mindannyian a SZVSE (a Szegedi Vasutas Sport Egyesület) focistái voltak. Bújtatott munkanélküliek. …Lehidalok, nézett a ládatornyokra a tanonc és sebesen strigulázni kezdett, mert megkezdődött a kirakodás. A vége felé a szemei előtt már ugráltak a vonalak. Négyezer strigulát húzott a jegyzettömbbe. …E naptól kezdődően sohasem számolt meg semmit. Helyette gőzerővel ultizott,
…
Nagy élet volt a pályaudvaron. Jöttek-mentek a vagonok. Alapanyagot hoztak, készárut vittek. A konzervgyár gőzerővel dolgozott,
…
A futball művészei legjobban az üveges sört szállító kocsikra voltak rákattanva. …ismereteket szerzett a töréstechnika elsajátítása révén, …Az újonc nem csak a módszert tanulta meg tőlük hihetetlen gyorsasággal, de a sörivás mesterségét is. …Új munkahelyén látott életében először embert álló tehervagonból kizuhanni. Hamar megszokta. Az ilyesmi akkor fordult elő, amikor valamelyikük többet ivott a kelleténél. …valamelyiküknek le kellett mennie az állomás melletti tó partjára megfelelő nádszálat vágni, amivel a sört kiszívhatták a hordóból,
3. És mi lett mindebből? Szórakázás, zúzások, zúgolódások, extremitások? Ismerlek már! Csak párat említs! Sicc!
A segédfelvigyázót, aki természetszerűleg menő futballistának adta ki magát, …A végzet a hatalmas mellekkel megáldott Elvira alakjában kísértette meg, akit – mondhatni, a szolgálati utat követve – rövid úton a nádasba vitt, …Elvira mellei ugyanis lélegzetelállítóan és hatalmas mértékben szőrösek voltak, miért is a segédfelvigyázó első gondolata az lett, hogy bizonnyal egy transzvesztitával akadt dolga. …és megvadult vízibivalyként törtetett kifelé a nádasból, melynek széléhez érve majdhogynem fellökte az ott hátratett kezekkel leskelődő Klárafalvyt.
…
Mi a pöcsöm ez? – nézett Janikára a megajándékozott. „Ne játszd má’, hogy nem tudod!” A bárd erre még alaposabban szemrevételezte. Forgatta, tapogatta, szaglászta, rázogatta a füle mellett. Tényleg nem. „Hát macskahús konzerv, baszod.” Macskahús konzerv? „Nem is volt drága, a haverokkal két hétig ezen éltünk.” De hát a digók nem eszik a macskát – kötötte a költő az ebet, stílszerűen a macskát, a karóhoz. „…a háborús kajahiány miatt Toszkánában a helyiek tényleg rárepültek a macskahúsra.” …”Baszki, ez tényleg macskatáp! Szerintem összedarált halhulladékból van! – fogta be az orrát Józsi, és ő is lelépett a színről. A poéta, mint akit kilőttek, az udvaron termett, és a doboz undorító tartalmát egy kőre ürítette. Néhány perc múlva a környék összes macskája a visszataszító kotyvalék körül tobzódott. Fuldokolva tömték magukba a bűzölgő masszát. Még az sem riasztotta vissza őket, hogy a bárd közibük hajította az üres konzervdobozt. …A kisbusszal, amiben szűkösen, de éppen elfértek, általában a megyén túli temetésekre utaztatták a gárdát. …”Valami baj van?” „Ez a baj!” – vetette oda az egyik rosszarcú, és felhajtotta a szemfedelet, mire a fiúk is egyöntetűen megállapították, hogy tényleg baj van. Nem is kicsi, ugyanis a papának hiányzott az orra. …”a boncmester cseszhette el. Most voltak a medikák boncolási gyakorlaton. …Mi a jóistent csináljunk?…ebből óriási botrány lesz.” …”Csináljatok neki orrot, ott vannak a gyertyák!”
4. Aj, új helyzet, új munkahely? A költőnk mit lépett? Neki se volt orra? Az utóbbi kettő kérdésem költői kérdés volt, de azért ezekre is reflektálhatsz.
Olyan helyet keresett, ahol munka mellett tanulhat. Igazi költővé akart válni. Úgy képzelte, a költészetet meg lehet tanulni.
…
Első választása a Kéziszerszámgyárra esett. A minőségellenőrző osztályra került, vagyis meós lett. A tény, hogy fehér köpenyben flangálhat majd a prolik között, kezdetben még imponált is neki. …Damoklesz kardja, a káemká, villámgyorsan visszaszoktatta a hazai valósághoz. …A harmadik napon egy kombinált fogót fújt meg, ami szintén a parkban landolt. A kombinált fogó után viszont úgy döntött, nem leckézteti tovább a kis tapizóst, mely döntésébe erősen belejátszott az a tény is, hogy az ilyen alkalmakkor cipőjébe rejtett szerszámok borzasztóan törték a talpát.
…
Megesett, hogy egy tízemeletes ház tetején találtak rá a begyógyszerezett basszistára, …kettejük közül a tenorista Jakus bácsi volt az, aki ténylegesen kivívta a kezdő ámulatát. Jakus bácsi ugyanis fogciterázott. …Egy igazi zenész minden helyzetben feltalálja magát. Üstöllést rájön arra is, hogy ama hidak majd mindenik műfogacskája különböző magasságú hangot ad ki. Például a jobb kéz körömmel fedett ujjainak eme fogacskákra mért ütögetésével. …Úgymint a Vágyom egy nő után, minek hallatán Lehár bizonnyal sírva fakadt volna.
…
A kórusnak, mivel világi temetéseken kellett „fellépnie”, speciális műveket volt muszáj betanulnia, …Öten voltak. Csóri, Józsi, Pinic, Hátrahajlós Janika és a még beavatatlan, …Pontosan az a nagy békesség szállott az ivóra, melynek csendes áhítatában a részegek zöme igazi filozófussá szokott volt átlényegülni, amikor halkan nyílt az ajtó, és belépett rajta az apró öregasszony. …mán csak be kék temetni. Mögérdemőné az éneköt, nagyon jó macska vót, szinte mán embör.
„O hilf, Criste Gottes Sohn.” A változás a kórust sem hagyta érintetlenül. Repertoárjából, elsősorban Bach koráljainak köszönhetően, igen gyorsan kikoptak a munka elhunyt hőseit istenítő csasztuskák, mígnem a dalárdisták, horribile dictu, odáig jutottak, hogy a Szent György tér öreg templomának karzatán elénekeltek egy közel félórás, latin nyelvű gregorián misét. Kivéve a gyevi bírót. Janikának ugyanis a fellépés előtt sikerült állati szint alá innia magát, …A karzaton álló tollforgatót vegyes érzelmek kerítették hatalmukba. Kölyökkora kalandjainak egyik regényes színtere volt ez a hely. …Sólyomszem égszínkék öltönyében, nadrágján –csípőjétől a lakkozott félcipőig – széles, bíborvörös sráffal, fején a hatalmas, úgyszintén kék színben pompázó, aranyzsinóros tányérsapkájában, hófehér glaszékesztyűivel valóságosan is úgy festett, mint Horthy Miklós valamely magas rangú tisztje a Novara gyorscirkálón. …Az eset szálai messzire, egészen pontosan Lengyelországig nyúltak. …Az atya prédikált, a kóristák daloltak… És aznap a Lengyelországból importált papnak minden összejött, …mégiscsak kerékbe törve beszéli a magyar nyelvet. …A görgeteg, még mint apró hógolyócska, a dédi búcsúztató beszédével indult a lejtőnek, hogy végül a kórust is maga alá temető végzetes lavinává terebélyesedjék.
…
„Egyet biztosan tudok, hogy semmit sem tudok” – mondotta állítólag Szókratész, …ám ez a különösebben nem érdekelte, mármint az idézet hitelessége, …E maxima elfogadásának egyik következménye pedig az lett, hogy verstani tanulmányainak előrehaladtával egyenes arányban mélységes megvetés ébredt benne a művészet kontárjainak, ripacsainak, ripőkjeinek, amatőrjeinek, dilettánsainak és naivjainak siserehada iránt, …Ösztönösen kerülni kezdte kiállításaikat, írásaiktól pedig kilelte a hideg.
…
Néha már olyan versek kerültek ki a kezei közül, amiket ő sem értett. …Feleslegesen olvasta hát halálra magát, feleslegesen tanulta ki a versírás minden csínját-bínját. Végtére be kellett ismernie, hogy a versírás nem csak műveltség és technikai tudás. Valami még ott lappang a mélyben, ami talán a legfontosabb feltétele az alkotásnak. …Feladta. Nem írt többet, és nem olvasott szépírókat. Megpróbált az írástól is úgy megválni, ahogyan életében próbált megszabadulni minden véglegesen elromlottnak hitt dologtól, kapcsolattól. Megpróbálta gyökerestől kitépni, kiszakítani magából. Megölni, elpusztítani. Egyetlen könyv maradt meg a kezében. A Biblia, amit addigi élete során mindig félbehagyott. Most erős fogadalmat tett, hogy a végére jár. A Biblia véres volt, átkozódó és bosszúálló. Felvonultatta az emberi bűnökre penitenciaként kirótt halálnemek szinte minden borzalmas válfaját. Lángoló szurokká, vérré vált folyók folytak a Biblia lapjain, tűz és kéneső hullott a bibliai égről, lapjai mögül elsőszülöttek halálsikolya szűrődött ki, …Az igricek modern kori utódja mindezek ellenére állhatatosan olvasta tovább. Megint valami jelre várt. Jött napra nap, új év vált tavalyra. …és a kórista lassacskán megbarátkozott a gondolattal, hogy csupán egy nagyravágyó skribler lakozott benne. …Ibolya azonban mint tanonc, nemrégiben került a holtak birodalmában tüsténkedők jeles táborába. Neki még hallgass volt a neve. …”Hallottam, verseket írsz – fordult az elbizonytalanodott énekmondó felé –, hogy lehet kiadatni egy verseskönyvet?” Ha sok pénzed van, könnyen, ha nincs, nehezen – nézett Ibolyára a meghökkent dalnok. És itt rövid időre félbe is szakadt az ígéretesnek indult beszélgetés, mert menniük kellett. A meghasonlott lantos oldalát azonban annyira furdalni kezdte a kíváncsiság, hogy hamarosan a gyászmenet mellett bandukoló, lapáttal és sírba eresztő kötéllel felszerelkezett Kálmán mellé óvakodott. Te verseket írsz? „Írok hát!” – jött a lakonikus válasz. …És mióta írsz? „Három napja.” Aztán hány verset írtál már? „Hármat.”
5. Hát, igen. Sokan képzeljük itt e kishazánkban Adyfertőzöttek, hogy költők vagyunk. Megértem. Így az utolsó kérdésem az lenne, hogy megszámoltad-e, hogy Attila, a szerződ hányféleképp említé meg benned a költő főnevet?
Nem, mégse ezt kérdezem meg Tőled! A saját Irodalom-megállóm kérdését teszem inkább fel. Háború, irodalom vagy szerelem?
A költő újra válaszút elé érkezett, és elképzelése sem volt, mit is kéne tennie. Aztán egy hóeséses délutánon megcsörrent a telefonja. Duxe kereste azzal, hogy egy most alakult temetkezési vállalkozásnak dolgozik, és a főnökének ajánlata lenne a költő számára. …A találkozóra, egy a rossznál is rosszabb hírű lebujba (melynek bejárata előtt a megpörkölődött beton még makacsul őrizte az előző tulaj felrobbantott Mercédeszének és összeégett holttestének nyomát), Pirókkal az oldalán érkezett. Pirók volt az ideális nő. Pirók sosem beszélt. Mint aki némasági fogadalmat tett. …”Szeretném, ha beállnál hozzám búcsúztató szónoknak, úgy tudom, irodalmász vagy!” …A költő Pirókra nézett, de az hallgatott. …A zengeráj addigra már kornyadozó népe először felmorajlott, majd üvöltésben tört ki, ugyanis a következő pillanatban – egy a koporsóból előbukkanó apró kezecske által – a szörnyű láda fedele lassan felnyílott, miközben mélyéből, formás farával a nagyérdemű felé fordulva kikecmergett a lokál tetőtől talpig átlátszó fehér tüllbe burkolt, a koporsóban való rövidke utazástól még mindig szörnyen riadt dizőze,,. kicsoda is egy futó pillantásra Botticelli Vénusz születését megjelenítő festményének elfuserált változatát idézte az irodalmász kiguvadó szemei elé. …A táncosnő vetkőzni kezdett. …A siker leírhatatlan volt, székek dőltek, asztalok borultak, üvegek csörömpöltek.
Na jó, itt be is fejezhetjük a beszélgetést, mert ki kell mennem a mosdóba. Emlékszem, miket olvastam benned.
De előtte kérem a jegyeket, ja, jobban szólva, helyesbítve: Téged, a könyvet megvenni, ha át akarna élni egy elejétől a végéig pihentető, kikapcsoló könyvutazást valaki, ki nem szállna le a megállóknál, csak a Végállomásnál, melyben a költő utolszor említődik.
5* Milyen az igazi hülye, aki nem olvas el ezután a könyvinterjú után Téged? Persze, csak poénkodom, hisz én is hülye költő vagyok. -*
Illusztráció: Könyvinterjú
Ezek is érdekelhetik!
Halmai Tamás: Egyik szirom után a másik…* →
Rainer Maria Rilkéről (III/3) →
Rainer Maria Rilkéről (III/2) →
