Babics Imre: Nyolc epigramma
*
1.
Nézed a rozzant házsort, mely boldogtalanokkal
**volt tele; szűk köreit mind kitaposva letűnt.
2.
Deszkapufajka jutott a magyar katonának a tajga
**mélyén, s még azután lett „sima náci szemét”.
3.
Életenergia elvesztése, utána halálvágy
**‒ van hely, ahol sok idő nem jut ilyesmire már.
4.
Békességre törekvők, kezdjetek inni keményen
**‒ másnaposan nem olyan félnivaló a halál.
5.
Majd e kihalt bolygó, mikor emléket hagy az űrben,
**lesz nagy meglepetés: annyi a fény meg az árny.
6.
Éltem megszállt országban s azután eladottban,
**nyelve maradt nekem: az otthonom és a hazám.
7.
Errefelé temetőből (is) lopnak, s ami még jön:
**falkavilág, nem is új, nem, csak a szelfivigyor.
8.
Mélyhatalom… gratulálok, a művetek itt van előttünk
**és csupa rettenet ‒ ám végre felébred a Szfinx.
*
*
Illusztráció(k): W. Kotarbiński
Ezek is érdekelhetik!
A 2026-os Cédrus-pályázat verseiből (Gréczi Imola, Nemes Máté, Sz. Kárpáthy Kata) →
Vitéz Ferenc: Szavak és Kavicsok →
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
