Halmai Tamás: „…megvendégel minket a lélek”
Domokos Johanna: d’arpeggio (Colorit, Helsinki, 2023);
A rend szívdala (Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2023)
•
„akkor bordák közé én
virágmagokat ültetek”
(A rend szívdala, 25.)
Domokos Johanna két friss kötetét forgatom. Közös bennük a formanyelv formabontó szelídsége: inkább lélegzeteket, mint verseket olvasunk; a néhány soros közlésrend a központozás támaszáról is lemond, a teljes mondattan hübriszét is eltessékeli – minthogy ráérző-ráismerő ambíciója a csönddel érintkező végszavak szellős, szikár társaságát keresi. A könyvészeti kivitel gondos szépsége sem járulékos artisztikum: a megtervezett jelenlét nyelvművészi tudatosságára mutat.
A d’arpeggio háromnyelvű kiadvány, a magyar szövegek angol és német változatban is próbát tesznek a léttel. (A szerzői utóhang szabatosan fogalmaz: „A nyelvek interferenciális zónájában írni lehetővé teszi, hogy mindenik nyelvhez társ vagy társak szegődjenek. […] Hiszen az »én« mindig »ti« és »ők«, a vagyok, voltam és leszek: játék és csend. Egyszóval: boldogság.” [120.]) A tipográfia kanyarulatai organikusan elevenné szerkesztik ezeket az improvizatív versminiatűröket; melyek közül a záróciklus hálazsoltárok sorozataként csendesíti el e különben is hallgatag versvilágot.
A versnyelv avantgárd szellemtana tetszőleges-tetszetős kivágatok axiomatikájában is teljességekre vallóan árulkodik magáról: „nyugalomban van a jelenben nem levő” (12.) – „a szívbe minden belefér” (13.) – „erős fénye sötétet láttat” (19.) – „gyöngédsége azonos másság” (27.) – „csak az egyszerű / öröm és csend / nem hagyja el / szívem” (45.) – „és a királynő / önnön nyomába lépend / hogy megérkezzen” (60.) – „csak a pillanat / tart a földön” (66.).
Ha „kívánságtermő fák” (50.) és „sokszívű levelek” (70.) kertjeként érzékeljük Domokos Johanna poétikai kultúráját (melyben „körkörös / fényárok” [57.] óv palotás világot, világosságot), úgy az is kézenfekvő varázslati körülménynek fog rémleni, hogy az ember mint mikrokozmosz (és a mikrokozmosz mint mikrotheosz) hitbölcseleti hagyománya női hangon szólal föl – mindőnkért: „bennem nyílik / a világ / még a kinti / virág is” (54.).
Jóval testesebb munka A rend szívdala, ez a „spirituális avantgárd” (Visky András) irányultságú följegyzéssorozat. Nem is verseskötet: inkább egy misztikus életutazás krónikája – három tételben. (Ahogy G. Komoróczy Emőke összegzi előszavában: a szerző „Visszafele haladva az Időben, háromrészes »lírai regényben« vetíti elénk élete három korszakának alapérzését, a léthez való viszonyának változásait.”) A fény és a szív motívuma (vö. „a szívbe / minden belefény” [50.]), a jelen(lét) és a csodák összetartozása („jelenem széth ne bomolj” [45.]), az egy és az együtt megváltó azonossága: mind egy misztikus szabadságforma boldog dimenziója felé mutat.
Itt „az idő többes száma” (15.) szavatol az időtlenért; és „megvendégel minket a lélek” (22.); és „megtelni mindörök tavaszra / önmagunk téli forrásából […] jól van ez így, a szeretet nyelvén tanuljuk / hogy jobb is lesz” (24.). Ha pedig törésvonalakban „feltűnik / egy fényfajú” (68.), „időzőjel” (162.) intézi az eszméleti jelentések átszármaztatását.
Minél tovább lapozzuk (és éljük), annál hathatósabb a fölismerésünk: hiszen ebből a kötetből származott el és kapott önállóbb sorsot a d’arpeggio anyaga! (Fordított olvasatban: ama korpusz bontja ki magát emitt szélesebben, szédületesebben.) A két kötet közti szövegszerű átfedések legtisztábban az itteni harmadik ciklus ugyancsak háromnyelvű darabjaiból villámlanak elő.
Hogy nem pusztán megismétli itt-ott egyik kiadvány a másikat, egyetlen példával is érzékeltethető. A d’arpeggióban ezt olvassuk: „köszönet a változás örök életének / mert bármi is történik / önmagában összhang” (102.). A rend szívdala letisztultabb változat mellett dönt: „hála / mert bármi történik / önmagában összhang” (95.). Lám, a nyelv sokképpen tud szép lenni akkor is, ha egyazon levegőt keringet a jelentéstan.
Domokos Johanna nemcsak lírikusként, hanem tudósként is fáradhatatlannak tetszik. Emellett szerkesztői-szervezői tevékenysége is világokra terjed ki: hol észak-amerikai verses antológiáról gondoskodik, hol a női misztika történetéről ad közre összeállítást. Költészete nyelveken szól, munkássága titkokat övez.
Illusztráció: „…megvendégel minket a lélek”
Ezek is érdekelhetik!
Kerényi Mari: Magyarul – az Angyalok nyelvén (egy nyelvi lektor elfogult vallomása) →
Széplaki György: Csipke finomságú pillanatképek →
Turai Kamil: Nagyvonalúan, csendben (Parcsami Gábor szíven ütő végverseskötete) →
