Három portugál nyelvű költemény (C. D. de Andrade, V. de Moraes, A. Gedeão)
Tolvaj Zoltán
Fordítói jegyzetek
Carlos Drummond de Andrade (1902-1987). A brazil költészet egyik legnagyobb figurája, aki a XX. század eleji modernizmus koncepciójából kiindulva többnyire lendületes szabadversekben fogalmazta meg a polgárosodó brazil társadalom szatirikus kritikáját, mielőtt a transzcendens ontológiai felhangokkal teli, kevésbé referenciális líraeszmény felé mozdult. Ez a költeménye azért fogott meg, mert egészen száraz, mágikus humorral képes tükrözni a brazil strandhangulatot, a „praia” érzéki melankóliáját, mégis jóval konkrétabban ragadja meg a vers témáját, mint a bossa nova slágerek. A címadó testtáj számtalan fordítási lehetősége közül (fenék, popsi, segg, valag) végül a zárósor szójátéka iránti hűség miatt voltam kénytelen az utóbbi mellett dönteni.
Vinicius de Moraes (1913-1980). A „Poetinha” (Kisköltő) becenévvel illetett szerző óriási hatást gyakorolt a XX. századi brazil kultúrára, nem csak a költészetre, hanem a brazil könnyűzenére. Carlos Jobimmal együtt többek közt neki köszönhető a bossa nova hatalmas nemzetközi sikere. A zabolázatlan életet élő költő szerezte a híres Ipanemai Lány című slágert, és a Fekete Orfeusz című kultfilm szövegkönyvét, miközben élete végéig kitartott a híres mondása mellett: „A whisky az ember leghűbb barátja: egy palackba zárt kutya.” Általam fordított szonettje egy manierista trükk, amelyben a favelák népének állandó éhségét és a kritikai-esztétikai ízlés frugalitását egyszerre állítja kontrasztba a churrasco-partyk csillapíthatatlan húsimádatával.
António Gedeão (1906-1997). Portugál költő, esszéíró, eredeti nevén Rómulo de Carvalho, fizika-kémia tanár volt. A Lisszaboni Tudományegyetem állandó tagja, számos tudományos cikk és esszé szerzője. Verseiben a tudományos szókincs és a tradicionális versformák vegyítésével hozza létre tárgyias színezetű, minimalista kelléktárral operáló költészetét. Ezt a verset szokatlan lírai témapárosítása (rasszizmus és kémia) miatt szerettem meg, és azért fordítottam le, mert a keresztrímes, hét- és nyolcszótagos sorok jambikus váltakozása izgalmas formai kihívást jelentett.
C. D. de Andrade, V. de Moraes, A. Gedeão
Carlos Drummond de Andrade
A valag, milyen vicces
A valag, milyen vicces.
Folyton vigyorog, sosem tragikus.
Fittyet hány arra, hogy mi zajlik
a test frontvonalában. A valag elégedett.
Létezik ennél több? Talán a mellek.
Ugyan – mormog a valag – ezeknek a
csibészeknek még sok a tanulnivalójuk.
A valag egy félkörívesen billegő
holdikerpár. Magányosan imbolyog
saját ringó ütemére, és csodájára jár,
ha – kettéhasítva is – egységre talál.
A valag a saját számlájára
szórakozik. És szeret.
Megrázkódik az ágyban. Hegyek
vetődnek és ellapulnak. Hullámok
csattognak végesincsen strandokon.
Íme, ott szalad: somolyog a valag.
A lét puha simogatásától boldog
féltekéi lengenek a káosz felett.
A valag az valag.
Gömbalak.
⇒ld.: https://www.escritas.org/pt/t/3864/a-bunda-que-engracada
Vinicius de Moraes
Nem kell több ostyaszirmú sárgarépa
Nem kell több ostyaszirmú sárgarépa,
vidd előlem a nyamvadt jégsalátát,
etesd ezzel a bamba marhacsordát,
meg azt, kit jóllakat a nyers diéta.
Lássuk lédús mangóbelek szopását:
milyen mohó a csóró, kis poéta.
Csócsáljon almát-körtét az esztéta,
majmolja ő a zöldség színvarázsát.
Nincs kérődző gyomrom, ökörabrakot
sem rágcsálok, mint a nyúl, sokkal inkább
mindenevő vagyok: adj rizsesbabot,
egy bifszteket, juhsajtot, nádpálinkát;
falánk szívem örül, hogy nem hiába
zabálom át magam a túlvilágra.
⇒Ld.: https://www.viniciusdemoraes.com.br/pt-br/poesia/poesias-avulsas/nao-comerei-da-alface-verde-petala
António Gedeão
A fekete nő könnyei
Láttam egy fekete asszonyt,
éppen kétrét dőlve rítt,
vizsgálati céljaimhoz
kölcsönkértem könnyeit.
Félve vettem át egy cseppet,
könnyen illanó teher,
és egy jól fertőtlenített
kémcsőben helyeztem el.
Méregettem innen-onnan,
szemből és hátulról is:
színtelen, áttetsző oldat,
elemezzem bárhogyis.
Jöttek hát a bázisok,
kémiai egyszeregy,
pár maró sav s házi drog,
sótartalmú vegyszerek.
Fagyponton kísérleteztem,
hevítettem fény alatt,
de majdnem minden esetben
eredményem egy maradt:
semmi ében pötty, sötétség,
semmi, mit korom borít –
komponense főleg víz és
tiszta nátrium-klorid.
⇒Ld.: https://flaneursarcade.wordpress.com/2008/02/14/antonio-gedeaos-lagrima-de-preta/
Fordította: Tolvaj Zoltán
Illusztráció: ~„A bunda, que engraçada”
Ezek is érdekelhetik!
William Butler Yeats: A szerelem bánata →
José Ortega y Gasset: Feljegyzések a homályló nyárból (részlet) →
Daniel Kehlmann: A nap alatt →
