Oláh Tamás: Vigasz, A fekete eső (versek)
•
Vigasz
A felhők rajából
magasra tört a Hold,
mintha most szülte volna az ég.
A látvány minden dolog
eredőjéből kap formát,
s lesz belőle nyugtató,
vagy feszült érzés.
Míg élek megállás nélkül
ontja leveles képeit, s őrzi
síró, nevető vagyonát bennem.
Feltámad, s figyel mindenre
az anyagtalan.
Szellemek ott szálldosnak
a vakmerő szelek
port gomolyoztató káoszában,
a növények zöldje adja a színét,
és megmarad a friss fű
örömbe öltözött pihenésében,
a levelek egyhangú suhogásában,
a villanydrótok zizzenése
küld jelet róla.
Szabálytalanul dobogó
álomhatalma arcodon
a szellemvilág jeleit keresi,
életre tud kelni minden lépésedben,
árnyékod változásaiban.
Álmos-szürke napokon,
szomjasan várom
tündért igéző, bűvölő
boszorkányos szemed
rejtett intését.
Szárnyas mosolyod.
egymásba keveredő
sistergő szellemünkről,
szavak nélkül képes
elmondani mindent.
Ne mondd ki hangosan!
A fekete eső
1945. augusztus 6.
Első túlélő
Tűrve a Nap sugarát
bámultam szabadon
fel oda, hol már régóta
nem volt
telt mosolyú az ég.
Megszoktam
a bombázók vonulását,
de most mást láttam,
a magasban egy magányos
repülő szelte hangtalanul
a kékség terét.
Második túlélő
Mielőtt a fény-feketéje
elhantolta volna a Napot,
még láttam,
ahogy lomhán kihullt
belőle,
éhséggel tele
a gyilkoló gyönyör.
A féktelen tűzgomoly
tépve-öldöső
láng-kévéi a hegy élén
gombakalappá nőttek,
lökéshulláma, mint tájfun-isten
megvadult ostora, úgy ért el minket.
A meredt sugár
zokogása szőtt mindent tele.
A fehérré vált ég kérgét
fojtó hangköd töltötte ki.
Költő
S a BOMBA (1) lett a gőggel teli
század szégyenének szobra…
Harmadik túlélő
Mindenütt japán sorsunk
bűnös romjai hevertek,
– földbe marva.
Engedelmes hullák
torlaszolták el a folyót.
Költő
Mit tudtok a tegnapról
és arról, ami jön majd?
Negyedik túlélő
A tóban úszkáló
fürge életeket néztem,
amikor anyám hívott,
menjek be a házba.
Ekkor dobták le
a mérhetetlen erejű
bombát. (2)
Ha kint maradok
diadalma legyőz,
s lelkem borzongva fut
a fekete felhőbe,
a hancúrozó halak után.
Égő hús és vérhab voltam,
mégis testetlen lebegtem
egy kihalt csillagzaton.
Költő
Azt hiszed, Te megúszhatod?
Ötödik túlélő
Az ég teljesen sötét lett,
fellegét gyarapítva nőtt óriássá.
A sugárzó csapadék
hatalmas cseppekben esett.
Akkor még nem tudtuk,
ami ránk telepedett,
az öröklét csendjét hozza el.
Költő
Ne kínozzatok!
Hatodik túlélő
A levegő megtelt
az atomlét füstjével,
még ma is érzem,
orromban,
tűző nyári napokon,
az égő testek búcsúszagát. (3)
Költő
Mi jön az élet után?
S mi marad a versből?
(1) 6000 méter magasságban robbant fel a város fölött. A tűzgolyó belsejében a hőmérséklet több millió Celsiust ért el.
(2) Az első órában 70 000 ember halt meg, és ennek a duplája vesztette életét a következő napokban, hetekben.
(3) Bomba és a hidegháború című dokumentumfilmben elhangzott hirosimai túlélők beszámolói alapján.
Mustra a műhelyünk gondozásában megjelenő Örökbe ékelődve című verskötetből.
Illusztráció: Hirosimai csendélet (S. Backus)
Ezek is érdekelhetik!
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
