Csontos Márta: Utazás ősi titkok nyomvonalán*
*Gondolatok Turai Laura Pengetükör című kötetéről
érezni a fűben a holnapi
zöldet, elfogadni a végest,
a végtelent,
honnan legyen álom,
honnan legyen bármi
belém nevelni a szép jelent?
(Turai Laura: Bennem)
Turai Laura, kecskeméti költő, grafikus, irodalomtörténész harmadik kötete, a Pengetükör, a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában idén nyáron került az olvasók kezébe. A szerző Pilinszky János költészetével, s ehhez kapcsolódóan Simone Weil misztikus filozófiájával tudományos igényességgel foglalkozott doktori értekezésében, így nem véletlen, hogy az átlagosnál jóval nagyobb érzékenységgel kötődik az emberi elme számára rejtélyes, megmagyarázhatatlan dolgokhoz, jelenségekhez.
A költő úgy értelmezi saját világlátását és életértelmezését lirikájában, hogy a vers számára látomás, melynek megírásához kegyelmi állapot szükséges. Így lehet a vers imádság, hitvallás, így tud az ember teremtő energiával töltődni.
Az olvasó számára azonnal szembetűnő a kötet nem mindennapi címválasztása. Vajon mire utalhat a ’pengetükör’, melyről rövid búvárkodás után megtudjuk, hogy a pengének az a része, mely közvetlenül az él kezdete és a kézvédő között helyezkedik el, a legvastagabb rész, ami szinonima értékben rátermett, tökéletes, éles nyelvű jelentéssel is rendelkezhet.
A következő sorok is bizonyítják, hogy Turai Laura versében ikonikus szerephez jut a kés; az Istennel kötött vérszerződés szimbóluma, hiszen csak a zöldellő rét a tiszta, / hol először vett tőled vért az/ örökkévalóság. A kés éle nem csorbul, hangsúlyozza költő, de csak akkor látsz, ha benne…/ megcsillan szemed égkék pengetükre.
Turai Laura négy gyermekes anya, így költészetében az anyaság misztériuma is megjelenik, hiszen a szülés élménye a női identitás legmélyebb gyökeréig hatol, s lehetővé teszi, hogy a világok közötti kapuban álljunk, így erőnk, kreativitásunk forrásáról nem feledkezünk meg soha. A várandós anya testében a magzat már a napsugárba les, még nem tudhatja, élete során milyen nehézségekkel kell majd szembenéznie, így örök érvényű tanácsot ad fiának Nimród című versében, mindenkor bízva a teremtő segítségében: …a sors ostora / nem ejthet sebet / rajtad soha / csak nézz a napba / mindig, Isten szeme / harcba indít, Nimród, / rendíthetetlen katona.
Ez a különleges versbeszéd az igaz szeretet segítségével valósulhat meg, hiszen a tiszta szeretet az isteni szeretet visszatükröződése, így tudjuk megérteni és befogadni Simone Weil tanácsát: Meg kell tanulni vágyakozni az után, ami a mienk.
Turai Laura költészetében visszatérő motívum az angyal, aki természetfeletti, szellemi lényként segíti az embert, egyfajta összekötő szerepet tölt be, hírvivő a szellemvilág és az emberek között. A Biblia szakavatott ismerője Turai Laura, így megtapasztalhatta, mennyire fontos az angyalok szerepe a Szentírásban, az Ószövetségben – kilépve az elrejtettségből – 213 alkalommal jelennek meg,. Néhány példát idézek az ’angyal’ motívum bemutatásához. A kötet nyitó versében, Puccini operájához kapcsolódva Tosca Istenhez idézett imáját olvashatjuk, közvetlenül az előtt, amikor Tosca az Angyalvár faláról a mélybe ugrik: nem bírom tovább / a sóhajokat visszafogni…s hanyatló pillantásom / gyűrött pipacsszirommá vált / angyalszárnyakat arannyá izzító / tekinteted alatt. ’Angyalfény’ libben az Ima című versben, kék gyertyafényben ’aranyszínű angyal’ jelenik meg a Dalok a kékszakállú herceg várából soraiban, de az Őrangyal címűben is egyértelművé válik, hogy a védelmet biztosító, Istenhez közel álló szeráfok és kerubok a megtisztulás, az átalakulás, a felszabadítás emberközelben lévő követei. Otthon kínzott a honvágy / ősz volt, egy sárga folt / a napból beszállt a kertbe / egy angyal szárnya volt.
Turai Laura fantáziaképeket, érzéki képeket tud felidézni, megteremteni; a versbeszédére jellemző képhalmozás olykor látszólag nem értelmezhető szövegkörnyezetet teremt, mégis vonatkoztatható a valóságra, még akkor is, ha a költői képeket az a jelentésbeli ’szabálytalanság’ hozza létre, amit Nagy László a költői kép megfogalmazásakor energiasűrítésnek nevez.
Turai Laura költészetét mély istenhit hatja át, ez ad erőt számára a továbblépéséhez. Ha mai élethelyzetekre gondolunk, úgy érezhetjük, mintha a jóságos Isten visszavonult volna tőlünk, s az ember magára maradt saját rossz lelkiismerete és örökölt bűntudata társaságában. Az elvesztett édeni állapot visszaszerzése csak a kiváltságosoknak lehetséges? Hogyan reagál erre a helyzetre a szerző? Úgy tudja idézni a szentmisék központi részének ismert sorait – csak egyetlen szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem –, hogy érezzük, a bennünk rejlő feszültségek kibeszélésével talán sikerül megteremtenünk a belső békét (csak egy szóval mondd / és napsütésben rezgő árnyakba fogódzom….s álmaimra pillangót eresztek), sikerül a lelki-szellemi járatokat megtisztítani, így tudjuk otthonosabbá tenni a világot, s közelebb kerülünk a létértelmezés titkainak megfejtéséhez.
Turai Laura költői lélegzetvétele nagy távlatokat egybevillantó metaforikájában rejlik, személyes érintettsége örök emberi vágyakat szólaltat meg. A verseket – csodálatos megnyilatkozás erre a Vörös és fekete -, érzelmi-hangulati dinamizmus szövi át, s így tündöklik / a szív, hogy minden / mocskot elnyel, mit a / test rettegve belemar…Oly hamar vége annak a fényfehér / tündöklésének, mit csak/ a szív találhat / meg a nap alatt.
A versek megismerését követően bátran kijelenthetjük, Turai Laura költészete egyszerre valóságos és képzeletbeli. Ezt a költői megoldást, a vizualitás szolgálatába állított szokatlan képi kapcsolódásokat Zalabai Zsigmond Tűnődés a trópusokon című munkájában kettősképi-gondolkodásnak nevezi. Ezzel a módszerrel a vers a valóság mozzanatainak, disszonáns tényeinek összességét harmonikus egységbe tudja ötvözni.
Az emberi élet ’olvadó jégtáblához’ hasonlítása mintha ellentmondana a fenti kijelentésnek, a végén azonban mégis megtörténik a feloldódás: Mert jön a nap és az egymást átszelő / folyók metszéspontján végre vízzé lazul / dermedt életed.
Turai Laura költészete Coelho fényharcosát is eszembe juttatja: támogatják az angyalok, hasznos önmagát tudja nyújtani, meg tudja őrizni szeme csillogását, készen tud állni minden eshetőségre.
Turai Laura versekbe öntötte a szavak hatalmát, s a hozzá kötődő emberi érzésekkel utat nyitott a gondolkodó ember szívébe, mindezzel bizonyítja számunkra a szeretet hatalmát, így mindenképpen elfogadjuk egy versének záró sorát, mely mindannyiunk számára útmutató lehet: Ha nem ölelünk, hát vérzünk.
Turai Laura: Pengetükör. Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024
Illusztráció: könyvméltató
Ezek is érdekelhetik!
Kerényi Mari: Magyarul – az Angyalok nyelvén (egy nyelvi lektor elfogult vallomása) →
Széplaki György: Csipke finomságú pillanatképek →
Turai Kamil: Nagyvonalúan, csendben (Parcsami Gábor szíven ütő végverseskötete) →
