Lajtos Nóra: Születésnapot köszönteni (versek)
•
Születésnapot köszönteni*
jöttem, de nem talállak,
kérdezem a szomszédoktól:
Aliz már nem lakik itt? nem
–mondják, majd magamra
hagynak a kérdéseimmel:
a Borges-utcánál jobbra
fordulva vajon megtalállak-e
még valaha? vagy tűzzománc-
kék szemedet mikor láthatom
megint? sikerül-e majd új helyeden
újrakeretezni arcod mögött a májust,
a nyarakat, a kínai legyeződet, és
úgy egyáltalán a világmindenséget…?
a fikuszaidat is mind magaddal vitted,
vagy csak Lizát, a rókatündért?
pedig ez, ahol laktál, nem is egy
rossz környék, tudod jól, te is,
mindenhol csak a szálló por,
az augusztusi hulló csillagok,
ahogyan lehullottál te is közénk,
s most gyöngysoraidban ragyogsz,
mert úgy hiheted, korodra rárakódtak
talán a zsarnokok, de te otthon
leszel ott is, akárhová költöztél,
a macskád Pasolinit olvas még mindig,
kőrózsád szirmaira törve is szépség…
édesanyád képeit csomagolod talán
most ki, amit becsomagolni sem
lehetett könnyű, mert láncokhoz
kötnek az emlékek, láncokhoz
kötnek az álmok, a halálok,
csuklódon megrázod a karláncot,
közben Camus tűző napsütésében
dúdolod, vagy csak mormolod
magadban egykori soraid, hogy
a gázrózsánál nincs szebb virág,
miért ültet ennyi violát anyám…
aztán arra gondolsz, a hetvenhárom
vajon prímszám? ami eggyel és
önmagával osztható, igen:
Te vagy az Egy és Be Yourself:
légy mindig Önmagad!
(*A vers Tóth Erzsébet születésnapja előtt kíván tisztelegni.)
Hozzá hanyatlón
Szavaim szétáztak abban
a viharos éjszakában,
pedig hozzád szóltam
volna épp, de csak fél-
álmomban éreztem már,
hogy mondani kellene
neked valamit. Emlék-
görcsöket kötök lepke-
szárnyakra, a hurkok
közt virágszirmot látok.
Elhullajtom magam is
az idővel, mert tudom:
nem hagysz itt, csak még
a holnapot várd meg, és
én felszárítom a szavaimat
érted.
Illusztráció: születésnapot köszönteni…
Ezek is érdekelhetik!
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
