Dörömbözi János: Párhuzamos életérzések

„Köztünk és a pokol vagy a mennyország között csupán az élet van,
a legmulandóbb dolog a világon.” (Pascal: Gondolatok, III., 213.)

Egy férfi és egy nő.¹ Ez esetben ez nem meghatározó tényező. Nem a szerelem fűzi őket össze. Életútjuk a költészet kapcsán kapcsolódott egymáshoz.²Verseskötet, melyben párhuzamba állítva, tematikusan felváltva követik egymást a férfi és a nő által írt versek. A versekben körvonalazódnak az életút meghatározó állomásai, ezek során az őket ért hatások lenyomatai.

„Milyen legyen?” A vers (O. T.) Kötetkezdő költemény. A szöveg asszociációkra késztet. Quintus Horatius Flaccus (Venusia, Kr. e. 65. december 8. – Róma, Kr. e. 8. november 27.): Ars poetica („/Piso Atyához és fiaihoz/”, Ep. II/3), „minden idők művészetének bibliája, vezérfonala”, „minden költő és műbíráló törvénykönyve”.³ „Mit? Hogy a festő és költő bármit kiagyalhat? / hogy joga van, s volt is, hogy képzeletét eleressze? […] Végül: akármibe fogsz, legyen egyszerű, váljon egésszé.” „Oly tárgyat válassz, költő, mire futja erődből / és fontold meg jól, mit bír el s mit nem a vállad.” „Van joga és lesz is mindig minden dalosoknak / mondani új szavakat, ha korunknak bélyege rajtuk.” „Lám mi, halandók, elmúlunk, művünk se marad fenn, / elhal a nyelv becse, nincs kegyelem, nincs szó örök éltű.” Parturiunt montes, nascetur ridiculus mus. (Ars poetica 139). „Hegy vajudott, s született egy mókás szürke egérke. / Sokkal bölcsebb már, ki csak azt vállalja, mit elbír.” A versfaragás művészei számára követendő intelme: semmit sem ér a költői tehetség szakmai ismeretek, aprólékos alkotói munka („kicsiszolni a verset”, „műgond” és „képesség” együtt) nélkül. Sribendi recte sapere est et principium et fons: –„Bölcs tud csak jót írni, ez itt az alap, meg a forrás.” (Horatius: Ep. II/3, 309.) „Fordul az életkor, megmásul az emberi jellem.” „Úgy szőném – ismert szókból – versem, hogy akárki / ezt mondhassa: ilyent maga is költhetne, pedig hát / nagy fáradság, izzasztó csuda munka, a szórend / s szófűzés, hogy a köznapi szók tüze is kiragyogjon.” „Bármit szólsz, költő, szólj jó röviden, hogy a még lágy / lelkekben foganatja legyen, s ne feledje, ki hallja. / Mert kipereg teli szívekből minden, mi fölösleg.” „Tán az a leghelyesebb, mi gyönyörködtet, de tanít is,” „Csakhogy a költőnek, ha középszerü, nincs sem a földön, / sem magas égben oly úr, aki emlékoszlopot állít.” „Kérdés, hogy mi tehet híressé verset: a műgond, / vagy csak a képesség? Én azt hiszem: egyik a másik / nélkül nem teljes, a tehetséghez fegyelem kell, / így jön létre a mű, ha barátságot köt e kettő.” A magyar költő versében idézi Horatius egyik sorát: „legyen rajta korunk bélyege”. Oláh Tamás töprengését záró összegzése: „Egyszóval vers legyen, ne más!”

„Kéretünk… Rajtad, pihenő magányban / dalt ha pengettünk, hogy ez évben éljen / és a többin mind ezután, latínul / mondd a dalod, lant,” (Horatius: A lanthoz, Ódák, I/32, 1. vsz.). A nemzet nyelvén kell költészetet művelni. Ehhez kapcsolódik Baka Györgyi első ikerverse. „Lelkem otthonra lelt / a szavakban: befogad / és oltalmaz az anyanyelv, / eszmélésre késztet, / a szabadság végtelen / terébe röptet. // Ó, a mámoros belemerülés / az anyanyelv-ölelésbe! / Lüktet, lélegzik, simogat, / néha szúr, szorít, elnémít, / megrémít, mintha a szív is megállna! // Létbőségben ringat, / meglep, világosságba burkol, / színeváltozása ámulatba ejt, / korom-éjbe kötöz, / harmatoz, sír, izzik a vérben. // A kívül levőt belsővé teszi, / a belül levőnek, rejtettnek / formát ad, életre hívja. / Együtt születünk, / egymás által növekszünk, / egymásban lakunk. // Anyanyelvem szavai / a kereszt útját járják, / magamra veszem őket, / mint végleges testet öltésem.” (Otthonom, az anyanyelv) A magyar anyanyelv.

„Ki mondja meg, hová jutok? // Oda, ahol a kétszínűség pogány szokása / igent-nemet egymásba játszik? / Ahol a hivatal körbélyegzőt üt / a homlokomra? / A párduc hírek felzabálnak, / és a hazátlan újságok / a hiszékenyeket, / mint a köd, benyelik? / Véd- és vádbeszéd / egyszerre tömi a fejeket? / Oda, ahol a tűhegyes szavak / érvek helyett / mérgeket adagolnak? / Ahol a kétely kagylózúgása fészkel, / és a hit / templomablakra festett / kép marad? (Születésem, O. T.) Ikervers: Születés előtti szívverés (B. Gy.) Felsejlik a gyermekkor. Egy-egy szomorú emléket idéznek elénk a költők. Vajon melyik a fájóbb? A nagymamai kézzel verés vagy a szó maradandó fullánkja. Minden bizonnyal az utóbbi. A kisfiút ért testi fenyítés féltésből fakadó tett volt. Az utóbbit a kislány iránt érzett gyűlölet (utálat) motiválta. Az embert élete során sértések sora éri, időnként a súlyosabbak mindig kiszorítják a jelentéktelenebbé váló régit. Van, amit a múló idő sem gyógyít be. A sértésnek tövise van. „Szavak csíptek a szemembe: / Te nem tartozol a családba! – / kárálta apai nagyanyám. […] Pusztult volna el, / mikor akkora volt, mint egy mákszem!” (Nem itt a helyem, az első és a befejező három sor, B. Gy.) Több évtized távolából is felrémlik egy kisgyerekkori emlék.

Tenger (O. T.) a Teremtés könyvét megidézve verselte meg „a kezdet és a vég összemosódását,” a költő személyes élményét, érzésvilágát. A tenger hullámai (a prevlakai öbölben a Szent Mihály arkangyal-monostornál, B. Gy.) asszociációkra készteti e sorok szerzőjét. Szent Mihály arkangyal, a hét főangyal egyike – karddal és mérleggel. Isten követe, küldöttje, az emberek védelmezője. A mindenkori gonosz legyőzője. Alakja a Bibliában, az Ószövetségben: Dániel segítője a perszák ellen (Dán 10, 13); az Újszövetségben angyalaival győzedelmeskedett a sárkány, „az ördög, a sátán” és annak bukott angyalai felett, a mennyből a földre letaszította őket (Jel 12, 7–9). A keresztény kultúrkörben, művészetben kultusza rendkívül elterjedt. A magyar néphagyományban az ország és az egyház védelmezője, a halálba indulók, a holtak segítője. Szent Mihály lova, Szent Mihály szekere, Szent Mihály útja. Az őszi napéjegyenlőséghez közeli ünnep szeptember 29., Szent Mihály napja, a betakarítás, a számadás ideje/vége.

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat (1944. április 30.). „Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, / merengj el hát egy percre e gazdag életen;” (2. vsz. 1–2. sor). A karddal felszerelkezett őrangyal, védangyal, Szent Mihály (Michael) arkangyal hiánya. „Hol azelőtt az angyal állt a karddal, – / talán most senki sincs.” (2. vsz. 10–11. zárósorok.) Visszatérve Baka Györgyi költeményéhez! „Tudásunk csak árnyéka a valóságnak, / tapogatózások és visszaverődések, / szétszakadások és összetapadások, / zuhogó fény-áttűnések, új lét-irányok / sarjadnak az örvénylő víz méhében, / összeölelődik a feltételes és a feltétlen, / az időleges és az örökkévaló.” (Záróstrófa)

Megint ősz (O. T.) – Őszi lombhullásban (B. Gy.) Magányomban, őszi tájba temetkezve olvasom e verseket. Felidéződnek hajdani költőink halhatatlan költeményei. Berzsenyi Dániel: A közelítő tél, Vörösmarty Mihály: Előszó, Tompa Mihály: Őszi tájnak…, Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra, Szeptember végén, Ady Endre: Párizsban járt az ősz. Mindenekelőtt két kedvelt költőm. Arany János: „Őszbe csavarodott a természet feje, / Dérré vált a harmat, hull a fák levele, / Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja, / És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja. […] Harmadnap olyankor, egy fölleges estén, / Domb emelkedett már Toldi Miklós testén, / Amelyet az őskert, bánatja jelével, / Behinte lehulló, sárga falevéllel.” (Toldi estéje, I., 1., 1–4.,VI., 38., 1–4. „Téli naplementen” következett be Toldi halála.) „Őszikék”: 56 vers, továbbá egy életérzésben ide illő korábbi költemény (Aj-baj!, 1869) a hivatali teendőitől gyakorlatilag megvált, magányosságot megélő költő keze írásával. Őszike (Colchicum autumnale) ősszel virágzó növény, ephemeronnak (’mérgező növény’; ephemer – ’múlékony, tiszavirág életű’) nevezték, a gumója mérgező, halálos voltáról. Közelítsünk a latintanár Arany Jánossal. Auctumnalis (’őszi, az őszhöz tartozó’), auctumnal (’az őszi éjnapegyen’), auctumnasco (’ősz felé jár, őszre fordul’), auctumnitas (’az őszi idő, ősz, őszies időjárás; az őszi termés’), auctumno (’őszt hoz’), auctumnus (’ősz, késő ősz [a bőség korszaka]’). Az ephemeris jelentése: ’jegyzőkönyv, napló’! „Hullatja levelét az idő vén fája, / Terítve hatalmas rétegben alája; / Én ez avart jártam; tűnődve megálltam: / Egy régi levélen ezt írva találtam.” (Buda halála. Hún-rege. 1863. 1. vsz.) „Este van, este van… késő a madárnak: / Nem látjátok-e már, hogy’ nőnek az árnyak? // Buda körül bús éj tornyosodik össze.” (XII. ének. Buda halála.) Az este, az éj („Sűrű setét”), az éjszaka, a lombhullás, az ősz különböző képei kísérték végig életén Arany Jánost. „Haláltánca” nem a haláltól való félelem. A Margitsziget tölgyei alatt a negotiumtól (’közügyektől, foglalkozástól, fáradságtól’) otiumba (’nyugalomba, békébe, csendességbe’) vonuló ember földi léttől való szép búcsúja. Babits Mihály: Ősz és tavasz között.⁴ Napszakok – este, éj – és évszakok – ősz és tél – összekapcsolása az elmúlással. Ikerversek: Jöjj el tavasz! (O. T.), A tavasz lehelete (B. Gy.) követik a rezignált őszi hangulatot. Szerelmes párversek is helyet kaptak e kötetben.

„Ki érti szenvedésed, / ki ejt könnyet érted?” Tudod előre lázas sorsod, nem jajongsz. (Háromszor ismétlődő kijelentés.) „– Igyál! – hallod a durva felszólítást, / és kortyolsz a borból, mirhából / kevert keserű folyadékból.” „A keresztfáról pásztázod végig / tekinteteddel / földi léted maradék terét, / s eltűnődsz azon, vajon miért / Te vagy itt az egyedüli, / aki még ember…” Tudtad előre lázas sorsod, / elképzelni mégis más volt.” [Vö. „Húsvét ünnepe előtt történt, Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.” (Jn 13, 1)] „A fájdalom lassan legyőz. / A csönd szövete szövi köréd / az irgalmat. / Félrebillen fejed. / Rád csukódik a sűrű ég. / Már nem vagy itt, mikor / szíveden szikrát vet / a lándzsahegy.” (Golgota, O. T.) Ikervers: Keresztáldozat, (B. Gy., benne: „Beteljesedett”.) „Keresztáldozata által a kereszt az újrakezdés, megújulás, a kiengesztelődés, bűnbocsánat, a szenvedésből nyerhető erő, s főként a szeretet mindenekfölötti hatalmának szent jele.”⁵

Jézus maga vitte keresztjét. „Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősíttette. Ez volt a felirat: »A názáreti Jézus, a zsidók királya!« A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva.” (Jn 19, 17–22; Lk 23, 38.) INRI – Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum. A latin nyelvű titulus, a „vád” megnevezése. A latin a hatalom, a görög a kultúra, a héber a vallás nyelve.⁶ „A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: »Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.« De Pilátus azt felelte: »Amit írtam, azt megírtam!«” (Jn 19, 21–22) Quod scripsi, scripsit!

Pilátus kérdésére „Jézus így válaszolt: »az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.«” (Jn 18, 36)

Keresztút – Via Crucis, Via Dolorosa – ’Fájdalmas Út’. Eredetileg kb. 0,5 km-es útvonal, melyen Jézus a Praetoriumtól kiment a Golgotára (Mt 27,37; Jn 19, 17–18). Kálvária, a calva [(kopasz) ’koponya’] szóból calvaria. Magaslat, hegy Jeruzsálem falain kívül, a keresztáldozat helye, a tökéletes szeretet helye. A Golgota értelmező fordítása ’koponyák helye’, a Golgotha igazában azt jelenti: ’koponya’. (Mt 27, 33; Mk 15, 22; Lk 23, 33; Jn 19, 17) Ezen a helyen állt az Úr Jézus keresztje. „Az előkészület napja volt.” (Jn 19, 31) A páska ünnepére való előkészület napja (παρασκευή), péntek volt. A páska bárányok levágásának ideje. Az igazi „Páska Bárány” Krisztus, Isten Báránya (Jn 1, 29.36; 1Kor 5, 7). „A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: »Éli, Éli, lamma szabaktani?« Vagyis: »Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?«” (Mt 27, 45–46; Mk 15, 34; vö. Zsolt 22, 1; „Jézus hét szava a kereszten”, 4. szó.) 5. szó: „Szomjazom!” (Jn 19, 28; vö. Zsolt 22, 16; 69, 22.) 6. szó: τετέλεσται, „Beteljesedett!”, protestáns fordításban: „Elvégeztetett!” (Jn 19, 30; alludáció: Zsolt, 22, 32; vö. Jn 17, 4.) „Ez a szó (τετέλεσται) a görög szövegben a passió elejére utal vissza, a lábmosás órájára. Az evangélista ezt úgy vezeti be, hogy hangsúlyozza: övéit Jézus »mindvégig« (telosz) szerette (vö. Jn 13, 1). Most érte el ezt a »véget«, a szeretetnek ezt a végső teljességét, a halál pillanatában. Jézus valóban elment a végsőkig, a lehetséges határáig, sőt minden határon túl. Eljutott a szeretet teljességére – önmagát adta.”⁷ „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” (Lk 23, 46; Zsolt, 31, 6) „»Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.«” (Jn 19, 37; vö. Zak 12, 10.)

Trilógia (O. T.) Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájának felidézésével készteti elmélkedésre az olvasót. Baka Györgyi Mélyülő csöndben című versével zárul az „Egy vagy velünk” része a kötetnek.

Cédrus (O. T.) – Csontváry-inspirációk (B. Gy.)

Asszociációfüzér az ikerversekhez. Cédrus (fa) – szimbolikája. „A mediterrán területeken és a Himalája déli felén őshonos, a fenyőfélék családjába tartozó, sudár, ellenálló, tartós fájú örökzöld növény. A több ezer évig élő fa a szilárdság, a megvesztegethetetlenség kifejezője. Mint minden tűlevelű örökzöld fa, a halhatatlanságot szimbolizálja. Sok variánsa között a legismertebb a libanoni cédrus, Libanon jelképe, amely a nagyság, a nemesség, az erő, a tartósság megtestesítője. A sumeroknál kozmikus fa, az élet fája;” a görög-római kultúrában szobrok, bútorok, isteneik, őseik képei készültek belőle. A zsidóknál Salamon templomának váza (Vö. 1Kir 5, 15–32. „2. SALAMON ÉPÍTKEZÉSEI Előkészületek a templomépítéshez”: Hirám, tíruszi király cédrust és ciprust biztosított Salamon királynak „a körös-körül békét teremtett” Úr neve hajlékának létesítéséhez); a tisztulás, az isteni bölcsesség, az igazak jelképe, a Messiás és az eljövendő királyság jelképe (Ez 17, 22–23); a hősöket jelöli (Zak 11, 2). „A kereszténységben az előkelőség, a tekintély, a szépség jelképe, és magát Krisztust is jelöli.”⁸

Fa: „A növényvilág ciklikusan pusztuló és újrasarjadzó részeivel, elsősorban a virágokkal szemben az életerő (és különösen az örökzöld fa) az öröklét szimbóluma. […] világfa, kozmikus fa. […] Mivel gyökereivel a földbe hatol, törzsével a földi, ágaival az égi szférában él, a világ vertikális egységeinek összekapcsolója; az alvilág, a földi és az égi világ közti kommunikációt teszi lehetővé. A szellemvilágba, az isteni szférába emelkedés útját; az ezoterikus tudás, a gnózis elérését fejezi ki. […] A föld mélyén, a világ közepében gyökerezik. Kapcsolatban áll az ősi vizekkel, és belenő az idő világába, gyűrűket fejlesztve, hogy kinyilvánítsa korát; ágai viszont elérik a mennyet, az örökkévalóságot, így bejáratként szolgál a szoláris hatalomhoz. A világrend tér- és időbeli tagoltságát reprezentálja. […] A katolikus hagyományban a kivirágzó keresztfa életfaként jelenik meg, s Krisztus örök életet hozó, megváltó tettét szimbolizálja.”

Zöld: „A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője. Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika. […] A színskála »közepén« áll, kiegészítő színe a piros, […] lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás, az átmenetiség és a féltékenység jelölője; utalhat az életre éppúgy, mint a halálra. […] A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás, a Szentlélek színe, a teológiai erények közül pedig a Reményé. Isten szerettei, kiválasztottai »zöld olajfák«.”

Csontváry Kosztka Tivadar „festménye, a Magányos cédrus a művész életművének összegzése: az öröklétbe emelkedő, csúcson lévő, sehová sem tartozó magányos faóriás a viharverten is győzedelmes hős, a művészsors példája (1907)”. „Zarándoklás a cédrushoz Libanonban c. festményén (1907) az ünnepelt, diadalmas cédruspár az isteni tökéletesség, az eszményi harmónia jelképe.”

(Csontváry) Kosztka Mihály Tivadar (Kis-Szeben, 1853. július 5. – 1919. június 20. Budapest, Krisztinaváros) patikus és festő. Külföldi kiállításain (pl. Párizs, 1907) elismerték, itthon nem. Különc életvitele miatt is gúny és értetlenség övezte. „Szegény futóbolond” – vélekedtek róla sokan. Ő önmagát másképp látta. A zsenikérdés foglalkoztatta. A lángész. Ki lehet és ki nem lehet zseni.⁹ Festővé válásának magyarázatát kiadatlan önéletrajzában egy sugallattal, egy hanggal magyarázta: „Te leszel a világ legnagyobb napút¹ festője, nagyobb Raffaelnél”. Gyógyszerész, kései indulás, külföldi utazások, a Tanácsköztársaság idején patikáját államosították, gyakorlatilag éhen halt.¹⁰ Képeit Gerlóczy Gedeon, a fiatal építész mentette meg az utókor számára. Síremléke a Fiumei úti Sírkertben található, sírja sehol. Hamvait az Óbudai temetőből exhumálták, közös sírba helyezték.¹¹ Római híd Mosztarban (1903), újjáépítése a délszláv háborúk után (2007). A tragikus sorsú rendező, Huszárik Zoltán (1931–1981) nagy filmje: Csontváry (1980). A főszerepet a szintén tragikus véget ért Latinovits Zoltán (1931–1976) már nem játszhatta el.

Kósa Csaba A megsebzett cédrus c. esszéjében elmélkedik a következőképpen. A londoni Royal Academy of Arts kiállításán (2010) a látogatók nem értették, miért kapott helyet „a világ nagy képzőművészeti alkotásainak sorában” a magyar festő műve. 1908-ban a Városligetben, az Iparcsarnokban rendezett kiállításon ügyet sem vetettek a festőre. Ady, Kosztolányi, Móricz is mellőzte. Nagy László: Seb a cédruson c. képverse, ihletője Csontváry festménye. A nevesítettek – Krisztus, Petőfi, József Attila „Mávag-jegyű árva sebe”, Radnóti „golyó-füstös tarkó-sebe” stb. – és a jeltelenek örökösen izzó sebei. Hamvas Béla 1947-es esszéje „az emberiség időtlen térben álló Égi fájának nevezi, az emlékezés, az újjászületés, a tudás fájának, ugyancsak nem hozhatta meg az áttörést”. Hamvas Béla: Csontváry nagy cédrusa a megismételhetetlen személyiséget jelenítette meg. Fülep Lajos, Németh László, Pilinszky János esszéi, s különösen Németh Lajos művészettörténész munkássága „végre igazságot szolgáltatnak”. Csontváry sorsa: „tankönyvbe illő lángészsors”.¹²

Magányos cédrus, Egy cédrusfa Libanonból, Libanoni cédrus. A hatezer éves cédrus a magányosság kifejezője, érzékeltetője. Konkrét cédrusfa, Tripoli felett a hegyen (1800 méter magasban), és egyben égbe törő szimbólum. Csontváry metaforikus önarcképe, magányosan, meg nem értetten bolyongott hazájában és a nagyvilágban. A modern ember valós és vágyott identitása. Plein-air: „szabad levegő”, a természet szabad ég alatti megfigyelése és ábrázolása (impresszionizmus), „a szabad levegőn festés iskolája”. A képen semmi mozgás, az egyetlen fa az egyedüllét, a magányosság szimbóluma, a felséges látvány az idegenség, a messzeség sűrítése. Nagy László verselte: „törvény, hogy cédrussá váljon a milliógyötrű magány.” (Csontváry; „az elárvult aszkéta mester” nevét viselő, emlékét őrző költemény.)¹³

Magányosság: egyedüllét, társtalanság, elszigeteltség, elhagyatottság, egyedülvalóság, árvaság, elvonultság, visszavonultság, elzárkózás, emberkerülés. Érdekesség: a latin nyelvben a solitudo (’magány, magányosság’) szónak számtalan szinonimája van. A desolatio: (’egyedüllét, elhagyatottság’) Babits általi megéneklése (Levél Tomiból). Bölcselők, költők, művészek gyakori panasza, ugyanakkor az alkotómunka inspirációja.

„Rövidülő idő” ciklus Ítélet végrehajtva (56 hőseire emlékezve, O. T.) – Ötvenhatos zászló (B. Gy.) Gulag (O. T.) – Gulag-gyermekjátékai (Egy dokumentumfotó döbbenetében, B. Gy.)

Katyń (Andrzej Wajda édesapjának emlékére, O. T.) A kivégzés helyszíne: „a feltépett tüdejű Nap / mint alvadt vérdarabokat köpi ki / a magasba nyúló fák közt / az utolsó perccel versenyt futó sugarait, / remete szél fésüli a katyńi erdő sörényét, / zöldjében szétárad a magányos, / hideg némaság,” (Oláh Tamás tájleírása). A költő következő néhány sora – „a felejtés szövetkezik a múló idővel, / a bizonyosság lassan fátyolossá válik, / a hazugság kővé válik, / s a tettesek nyomát belepi a fű…” – utal a később történtekre. „A szovjet–lengyel viszony teljesen elhidegült, és félreérthetetlen volt, hogy a szovjet kormány ürügyet keres a szakításra. 1942 júliusában Moszkva betiltotta a lengyel lakosság körében tevékenykedő kormánydelegátusok munkáját. 1943-ban véglegesen megfosztotta az ott maradtakat lengyel állampolgárságuktól. Ebben a rendkívül feszült helyzetben robbant be, 1943 áprilisában a német információ: Szmolenszk mellett Katyńban az oroszok által meggyilkolt tisztek tömegsírjára bukkantak. A londoni kormány felvilágosítást követelt a szovjetektől, mivel azonban azok elzárkóztak minden választól, illetve német provokációra hivatkoztak, Sikorskiék a Nemzetközi Vöröskereszthez fordultak. Ez szolgát ürügyül a szovjet kormánynak, hogy megszakítsa a diplomáciai kapcsolatokat Lengyelországgal. […] A katyńi kérdés alkalmul szolgált a szovjet propagandának, hogy a fasizmussal való együttműködéssel vádolja a lengyel kormányt, és mindazokat, akik részt vettek az ügy körülményeit kivizsgáló bizottságban (Magyarországról Orsós ismert magyar kriminalista volt a bizottság tagja). […] A tömeggyilkosság körülményeinek tisztázására irányuló lengyel törekvést az angol kormány is rossz néven vette, mivel ez következményeiben rendkívül megnehezítette számukra a térségre vonatkozó elképzeléseik realizálhatóságát.”¹⁴

J. A. (O. T.) – Hiányok és világegész (József Attila emlékére, B. Gy.) „Légy, ami lennél: férfi. / A fű kinő utánad. // A bűn az nem lesz könnyebb, / hiába hull a könnyed.” (József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat, 1. vsz., 3-4., 2. vsz., 1-2. sor. Oláh Tamás versében a 4. és a 2. sort idézi. Önmegszólító verstípus. A megszólító és a megszólított ugyanaz: a költő.¹⁵

József Attila: „Harminckét évem elszelelt / s még havi kétszáz sose telt. / Az ám, / Hazám!” (Születésnapomra, 3. vsz.) „Négykézláb másztam. Álló Istenem / lenézett rám és nem emelt föl engem.” ([Négykézláb másztam…], 1937.) „Szép a tavasz és szép a nyár is, / de szebb az ősz s legszebb a tél, / annak, ki tűzhelyet, családot / már végképp másoknak remél.” ([Íme, hát megleltem hazámat…], utolsó vers, záró vsz.) Egy példa – nehéz sorsa ellenére – a hazája melletti kiállására: „S mégis, magyarnak számkivetve, / lelkem sikoltva megriad – / édes Hazám, fogadj szivedbe, / hadd legyek hűséges fiad!” (Hazám, 7. szonett, 1. vsz.)

Az Eleven büszkeséggel (O. T.) című vers befejezése: magyar vagyok. Lábjegyzet, Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus. Psalmus Hungaricus – Magyar zsoltár. Mottóm: „Mondják, apáink bűne, ami történt. / Mindegy. Mienk a végzet és a sors.” „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!” (Tompa Mihály: A gólyához) Dsida Jenő reflektálása: „ha megkötözték, nem hull szét a kéve.” (Tükör előtt) Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című költeményét 1936. május 26–29. között írta, menyasszonyának az év június 8-án dedikálta. Az az évi marosvécsi találkozó résztvevői meghatottan, könnyezve nyugtázták felolvasását. Kiadását mégsem javasolták. Először a Pesti Naplóban jelent meg 1939. szeptember 3-án, majd 1940. szeptember 15-én Észak-Erdély visszacsatolását köszöntő költeményként. Ezt követően évtizedekig csend övezte. Kötetben 1980-ban kapott helyet Jékely Zoltán Dsida-válogatásában. A katolikus költő költeménye ihlette az evangélikus Szokolay Sándor Magyar Zsoltár című zeneművét (1990). „Epévé változzék a víz, mit lenyelek, / ha téged elfelejtelek! / Nyelvemen izzó vasszeget / üssenek át, / mikor nem téged emleget! / Hunyjon ki két szemem világa, / mikor nem rád tekint, / népem, te szent, te kárhozott, te drága!” „És háromszor kiáltom / és holtomig kiáltom: / magyar, magyar, magyar!” „Említés történik Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitas versének hatásáról, más magyar alkotókról, arról, hogy a hat strófa mindegyike a 137. zsoltár parafrázisából alkotott refrénnel zárul.¹⁶

Örvendetes, hogy hazánkban sokan próbálkoznak versírással. Kevésbé örömteli, hogy időnként ihletre, intuícióra hivatkozva rakosgatják a szavakat, sorokat, „műgond” és „képesség”, tanultság nélkül. Megelégedéssel nyugtáztam, hogy e verseskötet kapcsán tájékoztatást, „népszerűsítő” irodalmat is kap a mindenkori olvasó.¹⁷

Keresztbe kötve, Ikerjelek. Baka Györgyi és Oláh Tamás versei – Cédrus Művészeti Alapítvány, Bp., 2024.

Jegyzetek

Un homme et une femme. 1966-ban bemutatott francia romantikus film klasszikus. Írta és rendezte Claude Lelouch. Főszerepben Anouk Aimée és Jean-Louis Trintignant.
Keresztbe kötve, Ikerjelek. Baka Györgyi és Oláh Tamás versei. Cédrus Művészeti Alapítvány, Bp., 2024.
Néhány idézet Horatius hivatkozott művéből. Horatius Összes művei Bede Anna fordításában. Európa, Bp., 1989. 9–10., 23., 38–39., 57–58., 67–68., 139–140., 178., 240–243., 335–337., 343., 372–373., 408–411. sorok.
Vö. Dörömbözi János: „Arany János estéi.” Versmondó, 2017. Tavasz. „Eremita lét Esztergom Előhegyén és Szamárhegyén.” (1. rész) Esztergom és Vidéke online, 2024. július 14. „Eremita lét Esztergom Előhegyén és Szamárhegyén.” (2. rész) Esztergom és Vidéke online, 2024. július 15. „Eremita lét Esztergom Előhegyén és Szamárhegyén.” (1. rész) Esztergom és Vidéke, 2024/2. szám.
Magyar Katolikus Lexikon. Szent István Társulat, Bp., 2001. VI. k. Kereszt szócikk. I. m. 552. o.
Vö. Bolyki János: „Igaz tanúvallomás” Kommentár János evangéliumához. Osiris, Bp., 2001. 488. o.
Joseph Ratzinger, XVI. Benedek: A názáreti Jézus. 1–2. Szent István Társulat, Bp., 2008, 2011. 2. k. 168. o.
Szimbólumtár. Balassi, Bp., 2001. Szerkesztette: Pál József és Újvári Edit. 91. o. A következő idézetek: i. m. 135–136., 524., 91. o.
In: Csontváry-emlékkönyv. Válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry-irodalomból. Corvina, Bp., 1976. 68–73. o. A következő idézet: i. m. 81. o. 1 lábjegyzet: „… utólag írta be a »napút« szót.”
Vö. Szabó Dezső a „felszabaduló” Budapesten – 1945. I. 13., Hóman Bálint a váci börtönben – 1951. VI. 2.
Lásd Fővárosi Temetkezési Intézet Igazgatósága, Értesítés, 1959. III. 21.; vö. Shakespeare sírja Stratford-upon-Avon nevű szülővárosának Holy Trinity templomában, jelképes síremléke a Westminster Abbeyben; Mozart sírja sehol, kései jelképes síremléke Bécsben, a Sankt Marx temetőben; Radnóti Miklós tömegsírban – majd exhumálása, azonosítása a foszló ruházatában fellelt „jegyzőkönyvecske” által.
Vö. a hivatkozott írás címadó tárcagyűjteménye: A MEGSEBBZETT CÉDRUS. Hungarovox, Bp., 2011. 347–349. o. Lásd még Hamvas Béla – Kemény Katalin: Forradalom a művészetben. Bp., Misztótfalusi, é. n. [1947] A tárca eszmefuttatásával kapcsolatban érdemes megjegyeznünk, hogy korábban is voltak elismerő értékelések, például Hermann Lipót már 1936 májusában a „beérkezett” Csontváryról értekezett. A Csontváry-értékelés módosulásait, változásait, „a művészettörténet egyik nagy magányosának” a hazai és nemzetközi elismertségig való emelkedését sokoldalúan mutatja be a fent hivatkozott (9. j.) „kommentált dokumentumválogatás”, a Csontváry-emlékkönyv. Válogatta és emlékezéseivel kiegészítette Gerlóczy Gedeon. Bevezette, az összekötő szövegeket írta és szerkesztette Németh Lajos.
A cédrusról szóló fejtegetést vö. Dörömbözi János: „Politika a kultúra porcelánboltjában”, Versmondó, 2015. Tavasz.
Szokolay Katalin: Lengyelország története. Balassi Kiadó, Bp., 1996. 187. o. Az igazságra fény derült. A tömeggyilkosságot a szovjetek, az Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága 1940. március 5-én hozott határozata alapján a Belügyi Népbiztosság (NKVD) egységei követték el. Az áldozatok számát 22-23 ezerre becsülik. Szokolay Katalin tanárom volt az ELTE bölcsészkarán. A hivatalostól eltérő tanokat is megosztott hallgatóival, számomra lengyel nyelvű anyagokat is hozott.
Vö. Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas, 1823; Vörösmarty Mihály: Fogytán van a napod…, 1855; Arany János: Mindvégig, 1877; Babits Mihály: Csak posta voltál, 1932; Kosztolányi Dezső: Számadás, 1933. Vö. Németh G. Béla: 11 vers. Verselemzések, versértelmezések. Tankönyvkiadó, Bp., 1977. 5–70. o.
Vö. Dörömbözi János: „Humanista, keresztény és magyar – Dsida Jenő.” Versmondó, 2019. Tavasz.
Utalások sokasága készteti asszociációkra az olvasót. Biblia, bölcselet, irodalom: hazai és külföldi költők, mítoszok, művészek. Rembrandt, Andrej Rubljov, Van Gogh. Van Gogh ravatalára (O. T.) – Van Gogh szilánkjai (B. Gy.) „Bakancspár várakozik / ágyad mellett.” (O. T.) Azonnal asszociációra késztet. Martin Heidegger: A műalkotás eredete. Európa, Bp., 1988. A német bölcselő kitér e műalkotásra. E sorok szerzője hivatkozott Heidegger írására. Dörömbözi János: A filozófia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2009. Az idézett mű 184. oldalának egyik képe Van Gogh Parasztcipők festménye.