Egy könyv* kapcsán, négy közelítésben
*Parcsami Gábor: Garzonmagány (Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025)
*
Tamási Orosz János
„…kezdődik a barátság szimfónia…”
Parcsami Gábor életkép-zanzái
A nyolcvanas évek második felének rohanó, lüktető, pulzáló ritmusa jut eszembe Parcsami Gábor új verseskötetéről. (Garzonmagány). Sok minden történt akkor, még többről gondoltuk azt, hogy meg fog történni, hát, erről most sokunk annyit mondhat (ha elég őszinte), hogy a „ma egy öregotthonban lakik, / s káromkodik egész nap” (A néni megöregedett). Páleszesebb hajnalokon pedig a fentiekből megszülethet, na nem a Nagy László-i katedrális, hanem a filozofikusabb következtetés: „a zsugorított és nyaktörő demokrácia / egyenlő diktatúra // – vagyis utcakő” (Vagyis [Zanza]). „- majd elindulnak, / eltökélt, megnyújtott léptekkel / ugyanoda, / ahonnan jöttek” (Körforgás).
A kritika teljes szövege:
*
Csontos Márta
SORSÉLMÉNYEK ZANZÁSÍTVA
A hat ciklusba rendezett versgyűjtemény a lírai szubjektum önmagától és embertársaitól való elszigetelődése okozta lelki begubózás szülötte. Már a nyitó vers ’szobájába’ lépve is egy olyan élettérbe kerülünk, ahol az ember önmagát vizsgálja, a helyzetelemzésből következtetéseket von le, de mindezt természetesen csak a közösség tagjaként teheti meg, hiszen az ember saját magát, mint öncélt csak mások segítségével tudja megvalósítani. A nyomokat azonban mindenképpen ott tudja hagyni: Van képzelőerőm, / amivel grafittit festek / a meztelen tűzfalakra. Az egész kötetet uraló, montázs-szerű pillanatképek megjelenítésével képi-helyi-helyzeti felvillantások utalnak a lírai szubjektum mentális állapotára, a magány szorító érzése szövi át a sorokat, amely az emberi kapcsolatok hiánya vagy a közösségben való elvesztettség megjelenítése. van, van, van mindenem / csak te hiányzol…/ – nagyon…felrobban a ház, / s én szállok… / oda, ahol már te sem vagy.
A teljes recenzió:
⇒https://konyvkultura.kello.hu/kritika/2025/04/05/garzonmagany
*
Bényei Adrienn: A Garzonmagány versei a nyomasztó egyedüllét rémképei
⇒https://magyarnemzet.hu/kultura/2025/02/garzonmagany-versei?sfnsn=mo
*
Ditzendy Attila Arisztid: Zanzalovag magánya
⇒https://kultura.hu/garzonmagany-zanazalovag-maganya/?sfnsn=mo
*
Ezek is érdekelhetik!
Két kritika – egy kötet (Balizs Dániel: A kíváncsiság Istene) →
Csontos Márta: Két könyv, két méltatás →
Halmai Tamás: Farkas a báránnyal, párduc a gödölyével →
