Juhász Anikó: Repülő* (versek)

*Augusztus 15., a magyar légierő napja. A repülők védőszentje: Mária

(Fotók: szerzői melléklet, Mázik Erna felvételeivel)

Repülők, útvonalak

A világ először vadon,
majd térképek
készülnek,

merőkanalat
adnak a gyerek
kezébe is,
dobolja ki
vele a jövő ütemét,

egyenesül az út,
feltárulnak a
hóbuckák,
istállóban nevelik az
állatot, a halban
megül a horog,

ablakból eltűnik a
lágyabb hajlat, az
üveg keménysége
még erősen
tartja magát,

repülők szálló
bogarai
ejtenek rá hangokat,

s azon köröznek,
donognak tovább;

városok élei karcolnak
felhőt, embert,

az előbbi sokáig bírja,
az utóbbi roskad;
a halálba
törődne már bele.

Drónok szeme

A drónok szeme
távolabbra lát az
emberénél,

a húsig lát,
a forrás köldökéig,
ahonnan útjára
eresztette a föld,

látja felhők
szilárd magvait,
madarak kétségbeesett
kapaszkodását,
ember botlásának
kanyargós nyomait,

a kövekbe szorult életet,
magas épületek
lecsüngő izmait,
hártyáit az egyenesre
kalapált fegyvereknek,

de nem látja nyüzsgő
életét,
volt-elevenségét a
partszélre dobált
tetemeknek…

Reggel, repülőhang

Reggel van, falatnyi reggel,
a csapban a víz még
alig csörgedezik,
az erkélyen a virág
szunnyad,
szirmaiból még
nem rázta ki álmát,
az utcákon a csend
forgolódik,
zaj homálylik már
a tövében,
járművek zaja ez…

repülők repesztik
a nyugvó levegőt,
macska félretett
egerét félti,
a kutya az új
szagokat rendezi,
a benzingőz lassan
azokat is beborítja,

az ember az éjszakát
helyreigazítja,
párnáját a polcokra
teszi, ásítását a
számítógép
egere mellé rakja,
dokkolja azt,
amit lehet,

munkássá változik…
s ha macskaként
dolgozik, magába
lapátolja az
egeret.

Célpont, repülő denevér

A katona a célpontokkal játszik,
az ott ház, az ott állat,
az meg az ember;

fegyverét ő egyenesen
tartja, mindig
középre lő,

házon az üvegbe,
nyüszítő állatnak a
torkába céloz;
emberben a
szív száz pontot ér,

de csak addig,
amíg vetélytársa
nem akad:
egy éhes, a felhőket
repülve megszaggató
denevér;

a sirály szárnyait nyitja,
gondolataimba
még belefér,
hófehér peremkövek
közé száll,
hegy-völgyet
szárnya beterít.

Hazamenni, repülők horizontja

Hazamenni, rálépni a
földre, ahol nyelveden
szólnak dallamok,
a fák ideje égig ér,
a leveleken az
akarás napja ragyog,
ha vékony a száruk,
akkor is felfelé
igyekeznek;
mehetnek,
itthon vannak,
a föld is segíti
őket útjukon,
fent meg repülők
vigyázzák őket.