Mondd meg nékem, merre találom…

Vers sz2

augusztus 28th, 2025 |

0

Vörös István verseiből

*

A MOZDULATLANSÁG CSELEKEDETEI


A metafizikai tér nem mozdul,
de alámos az idő árapálya,
már azt is tudom, hogy csinálja,

okos háziállataira mordul,
megalkudni, naná, hogy nem szokása.
A metafizikai tér nem mozdul,

a túlvilági nap süt a szobába,
a szép: idővel biztosan megrondul,
már azt is tudom, hogy csinálja.

Megáll a fehér szamár a falon túl,
piros nyomot hagy a hóban a lába:
a metafizikai tér nem mozdul,

de a ciánrakéta eltalálja.
A seb begyógyul – nyolc napon túl,
már azt is tudom, hogy csinálja.

A sok dühös fehér vérsejt felbuzdul,
és rátörnek az érkező világra.
A metafizikai tér nem mozdul,
már azt is tudom, hogy csinálja.

*

A MÚLTFI


A múlt embere vagyok teljesen,
sosem hittem volna, hogy így lesz.
A múltban élek gyáván, lelkesen,

itt se vagyok ezen a szent helyen,
és főként nem e szent időben.
A múlt embere vagyok teljesen,

nyilván régen is volt ilyen,
de nem az én időm volt elmenőben.
A múltban élek gyáván, lelkesen,

nem olyan, mint kell, majdnem semmisem.
Jelenem másikra cserélem.
A múlt embere vagyok teljesen,

a jövőt azért meglesem,
csak hogy a múltban elmeséljem,
A múltban élek gyáván, lelkesen,

de szólok pár szót körülményesen
az örök dolgok érdekében.
A múlt embere vagyok teljesen,
a múltban élek gyáván, lelkesen.

*

EGY FORMA


Miért öregszünk egyformává,
ha különböztünk negyvenévesen?
Az elmúlás csak egyformát lát.

Igaz se volt, hogy egykor rádszállt,
megrángatott a halálfélelem?
Miért öregszünk egyformává,

ha úgy éljük meg ezt a drámát,
hogy átsiklunk a rideg tényeken,
az elmúlás csak egyformát lát,

és mi is megadjuk a módját,
nem búsulni a legtöbb emberen.
Miért öregszünk egyformává,

miért sírunk, hogy: Höhö! Háhá! –
röhögni így már nem fog senkisem.
Az elmúlás csak egyformát lát,

nem értékeli azt a formát,
amit adott nekünk a lét-üzem.
Miért öregszünk egyformává,
az elmúlás csak egyformát lát?

*

HAJSZOLTSÁG


Ha nincs idő ma semmire,
mert nem a van, a nincs az úr,
marad a félidő fele,

a félnek is a negyede.
A tört darabjaira hull.
Ha nincs idő ma semmire,

beköltözik a semmibe,
vegetálni gyorsan tanul.
Marad a fél. Idő fele.

Se vége nincs, se kezdete,
így önmagára rászorul.
Ha nincs idő ma semmire,

a kapkodás ígérete
elhihetőnek bizonyul,
marad a félidő fele,

a megváltozott sors sose
pofoz meg irgalmatlanul.
Ha nincs idő ma semmire,
marad a félidő fele.

*


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás