Bakonyi István: Értünk volt minden (versek)
•
—————————-Harc
Harc, harc, harc.
Mindig csak ez a harc.
Elönti az agyunk,
csoda, hogy vagyunk.
Harc, harc, harc.
Karcolja a létünk,
mielőtt még lépünk.
Akkor már inkább kvarc.
Ne kvarcolja, karcolja a harc!
*
———————–Nem a
melldöngetés, nem az ál-,
nem a gyűlölet,
nem az álszeretet.
Nem az üvöltés, a rikácsolás,
nem a hazugság, az álkereszt.
Igen, a csönd, a szelídség,
a ki nem mondott dolgok ereje.
Igen, a lélekmély gondolat.
Igen, a valódi kereszt.
Igen, a vállalt való,
a vállalt és megélt élet.
*
———————Öntözés
Nézem, ahogy a kanna rózsájából
alászállnak a cseppek. Arany fénylik rajtuk.
Szikráró, nyáreleji fényben.
A virágszirmok fölfrissülnek.
Köszönik az életet.
Hajdan anyám is így locsolta virágait.
A rózsát, a szegfűt, a tulipánt, az estikét.
Én meg onnan néztem szerte-szét.
S ma már csak Te vagy nekem.
Vigyázod hanyatló életem.
*
——————-Nagyhét
Amikor megmossa mások lábát,
amikor megalázzák,
amikor keresztre feszítik,
amikor elhagyatnak mindenek.
Amikor visszük keresztünket,
amikor megaláznak,
lelkünk a kereszten,
létünk a kereszten,
múltunk a kereszten.
És jövőnk a feltámadás.
Mert értünk volt minden.
Érted, értem is.
*
*
Illusztráció: H. Bosch
Ezek is érdekelhetik!
Ispány Marietta: Gondolatok az ég alatt, 2025? (két vers) →
Fodor Miklós: A nélkülözhetetlen birodalmi eszme kudarca (versek) →
Hegedűs Gyöngyi: hantológia →
