Ispány Marietta: Gondolatok az ég alatt, 2025? (két vers)
•
Gondolatok az ég alatt
Eldől a hanyatt fekvő ég.
Benne csillagok szuszognak,
tollas sapkájuk időnként leesik,
forognak és gyűlnek,
a hold csak legyint,
beleharap a földbe,
hasán a gömbölyű nap,
vörös arcából kiszökik a vér.
Megbámulom a kalapos felhőket,
szilvás párnát teszek a fejem alá.
Felettem mocorog a mélybe ugró szél,
farkincákkal kötöm össze,
elsápadok, ahogy menekülnek
a tenyeremből.
Fölhúzza a kezem a citromos eső,
lenyelem vele az űrt,
sok napot teszek tönkre,
mindegyiket színük szerint.
Elhalászom a trappoló levegőt,
kimozgatom a fényt,
szösszenésnyit sétálok,
az ég belehullik a számba,
és eldől, ahogy hanyatt
fekszem a doromboló földön.
*
2025?
Lábadozik a föld.
Vízre szállt angyalon ég a Duna.
Fekete pallót szerez az éj.
Összetorlódott csillagok esnek.
Földönkívüli vihar csattan.
Elporladnak a hangos nevek.
Felugrik a lefolyt folyó.
Égett holdra füstöl a nap.
Elszakadt szivárvány vérzik.
Halottak lehelnek újra.
Tömegek lopják a talp alá valót.
Buzgó tengerek rázzák a vizet.
Fehér árnyékok csepegnek.
Egy új hajó piros lángokon repül.
Az ördög előkeresi a szemét.
*
*
Illusztráció: R. Younan
Ezek is érdekelhetik!
Bakonyi István: Értünk volt minden (versek) →
Fodor Miklós: A nélkülözhetetlen birodalmi eszme kudarca (versek) →
Hegedűs Gyöngyi: hantológia →
