Babics Imre: Tollvégek avagy spirituális ornitológia (részletek)*
*Az előzőeket ld.:
http://www.naputonline.hu/2025/06/03/babics-imre-tollvegek-avagy-spiritualis-ornitologia/
http://www.naputonline.hu/2025/07/31/babics-imre-tollvegek-avagy-spiritualis-ornitologia-reszletek/
*
Az emunak, mely tevére
legelsőként rápillantott,
már káoszt hordozott vére,
bár nem keresett kalandot.
*
*
Óriássas ‒ Új Zélandon ‒
felméri a friss prédáját:
rossz szagú, tollatlan fantom
‒ mégis lecsap: fészkén várják.
*
*
A nandu elfelejtette
a dögöt, amit tavaly nyár
végén látott: légyraj-lepte,
utolsó óriáslajhár.
*
*
Moa fut a part fövenyén,
üldözői bősz maorik;
kisodródott bálna: remény
‒ élhet új dárdazáporig.
*
*
Az utolsó vándorgalamb
fiókaként, tátott szájjal
pusztul el, míg győztes harang
szól, nép veszteséget fájlal.
*
*
Kiszáradt fán ül a sármány,
mégis: alatta nedv kering;
ágyútűzben maradt árván
‒ odébb, a fűben véres ing.
*
*
A fajd súlyos terhet hordoz:
bal combjában bronz nyílhegyet,
így kötődik adott korhoz
tehát, nincsenek más jegyek.
*
*
Szarka kap fel üvegszemet:
története fészekbe jut
‒ gyűlölet, bánat, rettenet
és legvégül: Fekete lyuk.
*
*
Kánya keresi a csermelyt,
amelyikből inni szokott,
alatta a najád ellejt
egy táncot ‒ utolsót ‒, s zokog.
*
*
A vak varjú tündér ujját
érzi csőrén (magmutató
ujj): az árnyak felülmúlják
a téridőt ‒ mind itt lakó.
*
*
Pirók száll drogtanya mellett;
aranylövés után a lány
kézbe veszi röptét: Kellek
a Megbocsátás oldalán?
*
*
*
Illusztráció: Ectopistes m.
Ezek is érdekelhetik!
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
Varga-Göcz Nikolett: Sebezhetőség, Magnólia →
