Hegyi Botos Attila: PRAE
Incarnata alba, avagy a jelenések küszöbei
*
E derengés előtti
ibolyafekete csöndbe
egyedül a kert
alatti forrás csobog –
átelleni lomb nyári rigója
halk félálomban gurguláz.
Kiült csepp a költemény –
mint nyugovóra tértek az éj,
még nem virradnak
a nappal gyermekei.
Egyetlen óra még.
Világosodjon,
hűlt helyén kibontsa
sugarak koszorúját.
Tűzfal lapidáriumát –
egy tengerentúli nap
passióvirágait.
Se künn, se benn –
csak egy lépéssel
ajtó küszöbétől.
Mi mindenre nyílik,
mi mindenné válik
ez a csupasz Mindenekelőtt.
Kilépő kouroszi koramozdulat.
*
SZERZŐI, ÉRZÉKI MELLÉKLET
(Jóllehet [nyilvánvalón s abszolút rendhagyón] a fenti „vers” nem „akar” – se ragad meg, se tanít, se szépít, se kifejez, se szimbolizál stb.: pusztán „pozicionál” – épp csak megjelenik, megnyit, mozgásba hoz, hangol, lehetőséget ad: …azért „utána”, mellékletül legyen némi meghitt örömű belakhatóság, történés is)
Kibomlások
*
Passiflora incarnata f. alba*
Epopteia
*
„Όνειρα κι όνειρα ήρθανε
Στα γενέθλια των γιασεμιών
Νύχτες και νύχτες στις λευκές
Αϋπνίες των κύκνων
Η δροσιά γεννιέται μες στα φύλλα
Όπως μες στον απέραντο ουρανό
Το ξάστερο συναίσθημα.”
Ezek is érdekelhetik!
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
