Liszkay Zoltán: Könyv a Szentlélek boldog szegényeiről

124 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-6801-91-3

eredeti ár: 3300Ft
webshop ár:
2640 Ft + 815 Ft postaköltség
Megrendelés

Kiajánlás

Exegézis személyesebb és szórakoztatóbb talán még sose volt: Liszkay Zoltán legújabb kötete fuvallatnyi írásokat fűz föl a bibliai hermeneutika aranyszálára, amikor a hegyi beszéd szegényeinek kilétét igyekszik földeríteni. E középponti téma vissza-visszaáramlása nem önismétlés hatását kelti, inkább zenei nagykompozíciók variációs szépségére emlékeztet.

A kötet – karcsú volta dacára – igen összetett olvasmány, műfajilag és stilárisan is. Nyelvi tudatokat egybevető filológia és memoáros-vallomásos szólamrend sajátos, köztes terében járunk; égi és földi szerelem ér egybe Liszkay mértéket ismerő szándékaiban, szövegelemző fölkészültségét önismereti irónia hitelesíti. A szerző egy-egy névelőn is felelősen mereng el, s közben villanásnyi portrékat rajzol, gondolatnyi világosságokat közöl.

Bár az egyiptomi koptok világáról is esik beavató szó, sőt német és török kitekintés is tágítja a vizsgálati optikát, elsőrendűen a görög nyelv, a hellén kultúra, a hellászi lelkiség-szellemiség hódolatos dicsérete fogalmazódik meg lapról lapra – lélegzetről lélegzetre.

Mindvégig evangéliumi látásmóddal, Krisztus-központú lelkülettel.

Mert felnövekedvén titkokra érdemesülnek a nyelvek, és teológiává cseperedik minden szó.

(Halmai Tamás)

A címadó írás indító bekezdései

Igen, róluk szól a keresztény Szentírás egyik legfontosabb mondata. Ezzel kezdődik a Hegyi Beszéd Máténál (Mt 5,3), a Hegyi Beszéd pedig a Jó Hír legfőbb hirdetőjének, Jézus Krisztusnak a személyes üzenetét hordozza, az ő legszárnyalóbb tanításait. A Hegyi Beszéd olyan, mint egy ünnepély örömteli fénypontja, amikor fehér madarakat bocsátanak szabadon, röptetnek az égbe.

 „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” – így hangzik a kezdőmondat magyarul abban a formában, ahogy leggyakrabban idézni szokták. Van egy második, sőt harmadik változata is; az eltérések az első tagmondatot illetik, az indoklás – mert övék a mennyek országa – mindhárom esetben ugyanaz, és ugyanolyan problémamentes.

A második verzió szerint „Boldogok a szegények lelki értelemben”; a megfogalmazás az 1975-ös, „hivatalos” fordítás eredménye, és ebből alakult ki a harmadik: „Boldogok a szegények lélekben”; ez így valamivel egyszerűbb, de a különbség mérvadónak nem nevezhető.

Mondjuk ki mindjárt dolgozatunk elején: a Hegyi Beszéd ünnepélyességéhez hozzátartozik némi ünneprontás is: ez pedig a „lelki szegények”, illetve a „szegények lelki értelemben”, „szegények lélekben” fogalmának magyarázata. Nincs még egy ilyen, a földkerekség keresztény régióin túl is ismert tantétel, amelyet ekkora szélsőségek közt értelmeznének. Egységes tendencia: minél kevésbé elkötelezett a Jó Hír iránt a megnyilatkozó, annál biztosabb a dolgában, és ez így van igazából mindenütt a világon.

Nálunk is: a krisztusi tanítással szemben erősen elutasító nemzettársaink jobbára minden kétely nélkül hirdetik: a lelki szegények boldogsága égi jutalom az agyműködés gyatraságáért, azaz bugyutának lenni jó, ezt mondja a tanítás, nem többet és nem kevesebbet.

A hívő keresztények persze tiltakoznak ilyenkor, ám indokaik jobbára általánosságok szintjén mozognak, módszerük sajnos inkább a belemagyarázás, nem a sokat kritizált szövegrész tárgyszerű magyarázata. Holott éppen ez a feladat, és ne felejtsük el, „magyaráz” a középkori kolostorokban a fordítás, az idegen szöveg magyarrá formálásának a kifejezése, és legyen ez így most is, térjünk vissza a tiszta forráshoz, az eredeti görög szöveghez, és lássuk meg: a csapnivaló fordítás (Mózes „felszarvazása”) a felelős a krisztusi üzenet annyi gúnyt és lesajnáló megjegyzést kiváltó torzulásáért.