Várakozás – Demeter Mária versei
*
Várakozás
Most a fák tisztára mosakodnak, mert indulásra készülnek –
Áll egy fiatal nyírfa szélszállta aranyban, vibráló rezgésben. Törzse fehérben könnyedén tartja kigyúló terhét. Léte szép lassan húzódik vissza a földbe, míg fent súlytalan lángolás. Reggel még társként üdvözölte a napot, ahogy felhők közt bujkált, és egyre csak készül-készül, hogy szálljon a széllel, arany levélzizegéssel távolodva az egyre halványuló őszi kékben, mint az elmúlt években is. Nézem hosszan – Remélem, visszatér tavasszal, és akkor sarjadó tekintetem újra fészkét rakja rá.
Otthon a szélben
millió szívdobbanás
lobogva kering –
*
Haikuk háromszögben
1.
Kigyúló gyönyör –
Kelő nappal rózsa ég
dérlepte kertben.
2.
Nyirkában reszket –
Tiszta gyolcsot hoz a tél
lényét takarni.
3.
Mint két madártoll,
a kezeim egymáson.
Így szállnának el –
*
Csendélet az idővel (1975-2o25)
Halványan nap és hold között
leng az üvegcsend – áttetsző váza
lebegő virágözönnel,
szétsugárzó esőn
szemembe fonódva
nem tartja semmi,
csak látomás –
Égig emelnek a fák
árnyukba pólyálva
szívemben kalimpál az idő,
két dobbanás közt
szememben jádezöld
üvegcsend –
*
A tánc
Derű fodrozza testemet,
mint tengert a szél,
és lelkemhez szól imám,
még ne emelne magához,
próbálgatom szárnyaim
napról-napra, de még
érzékeim gyönyörével
forogjon kicsit az idő –
*
Kívánság
Írni szeretnék megtanulni –
Hullámos vonalaimnak
nem voltak betűi,
álmom vezette kezem,
mint Hatalom,
égi volt gyermeklelkem,
hullámzott tengerként.
*
Ezek is érdekelhetik!
HOMOKBADUGÁSOK KORA (Dóczi Székely Gábor versei) →
Gál Csaba: V, Ebből a szögből →
Török Nándor: Ráébredés →
