Dráma

március 27th, 2026 |

JANKAI NORBERT: SMINK

Szereplők

Márti: harmincas-negyvenes nő, jelen időben, bántalmazó kapcsolatban élve;
Fiatal Márti: Márti a húszas éveiben, a múlt időből felbukkanva;
Márti anyja: hatvanas éveiben, a múlt időből felbukkanva, rossz házasságába beletörődve;
A Férfi: Márti bántalmazó, nárcisztikus élettársa.

Helyszín egy kicsi albérlet. Lent a szoba, vele egy légtérben a még kisebb konyha és fürdő, fent galéria egy matraccal, melyen Márti és a Férfi alszik.

Időpont kora reggel. Félhomály. Lent a fésülködőtükör előtt, gyenge fényű lámpánál ül Márti. Óvatosan, nehogy zajt csapjon, sminkeléshez készülődik. Fent a galérián a Férfi alszik. Csak a háta sziluettjét látjuk. Időnként horkol.

Márti sminkelni kezd. Ekkor a kevés fényben alig látható alakjától hirtelen elválik a fiatal Márti alakja. Márti nem látja őt. A fiatal Márti körbenéz, megkerüli a tükröt (melyben tükröződik Márti asztala és széke), a túloldali asztalhoz ül, onnan figyeli Márti mozdulatait.

Fiatal Márti (A nézőkhöz. Márti nem hallja őt.)

Szereti ezt az alapozót. (Próbaképp átnyúl a Márti előtti tégelyhez, kivesz belőle egy keveset, felkeni saját arcára.) Tényleg jó. Könnyen szívódik. (Jobban megnézi.) …ma vastagot választott. (Elkomorul.) Elég lesz, hogy eltakarja a sötét foltokat, melyeket éppen néz a tükörben, az arcán? El tudja rejteni, ami kettőjük között történik, a négy fal között?
(Megértően bólint.) Tudom, azt akartad, inkább rúgjon, mint üssön. Az kevésbé látszik…

(Feláll, megkerüli Mártit, megigazít valami a szobában.)

Azt is tudom, a nanés nő mit mondott neked. Hogy legyen egy terved, ha már nem bírod… könnyű mondani…legyen egy terved. Nincsen terved, mert szét vagy esve. Elmenekülnél? De hogyan? Tartalékod semmi. Amit kerestél, elveszi, feléli. Csapdába kerültél, Kedvesem! A nem-tudom-hogyan-eltelt-évek csapdájába, mely időszakot szeretnéd kitörölni az életedből. Nemcsak elfedni, mint a bőröd hibáit.

Közel hajol Mártihoz, aki éppen kenné magára az alapozót. Közelről látva az arcát, megrémül.

Úristen! Ne! Előbb korrektorozz!

MÁRTI (Keze megáll, gondol egyet, visszateszi a tégelyt és a korrektorért nyúl. Ahogy az arcához emeli a korrektort és a tükörbe néz, azt hiszi, látja a tükörben a fiatal Mártit. Bizonytalan. hiszi is meg nem is.)
Szia… Márti, Onnan a húszas éveimből. Megismersz?

FIATAL MÁRTI (Két kezét az álla alá teszi, úgy nézi Mártit. Mosolyog, de nem válaszol.)
MÁRTI (Bizonytalan, de folytatja…)
Emlékszem rád! (Elmosolyodik…) Sokszor álmodom rólad! (Legyint, szomorkásan) Ne kérdezd! Igen, már harmincas vagyok. A második gyermeket kéne szülnöm, boldognak lenni és egy hozzám való férfihoz simulni. Helyette egy…ah… inkább túlélek…

FIATAL MÁRTI (Komoran nézi, de továbbra sem válaszol.)

MÁRTI (Tovább beszél, de inkább magához.)

Igazad van, szar az életem! De mit csináljak? Igyak? Azt mondják segít, mert akkor egy darabig nem érzem, hogy szar az életem. (Matat.) Hol az a diszkrét rúzs… ma nem szabad látszanom…

FIATAL MÁRTI (Továbbra is nézi. Nem szól.)

MÁRTI (Nem találja a rúzst, fáradtan legyint.)

Egy csőd az életem! Feszülten ébredek és fekszem. Kerülöm őt. Nem akarom, hogy észrevegyen. Nem akarom, hogy megkívánjon. Undorodom tőle. Ahogy magamtól is. (Elcsuklik a hangja.) Hogyan jutottam idáig?

(Sóhajt, folytatja a sminkelést. Rúzsoz, majd keresi a szemhéjtust.) Hol az a tus…

FIATAL MÁRTI (Előrehajol.)

Hagyd a szemhéjad….azt mondtad, nem akarsz látszani…

MÁRTI (Félúton megáll a keze.)

Én hülye, kihúznám a szemem, pedig e nélkül is belém köt. Lekurváz. Megkérdezi, kinek akarok tetszeni.

FÉRFI (Alvó sziluettjéből felül. Csak a képzeletben történik. Hangja fölényes. Leszól.

Jogom van tudni!
(Márti nem hallja.)

FIATAL MÁRTI (Ő hall minden képzeletszülte mondatot. Bátorítóan mondja Mártinak.)

Ne higgy neki! Nem vagy a tulajdona.

MÁRTI (Óvatosan felnéz a galéria felé)
Mindig azt mondja: „Jogom van tudni”. Nem magyarázkodnom. Úgyis rosszul jönnék ki belőle. (Sóhajt) Ó, bárcsak vége lenne ennek a napnak. Pedig el sem kezdődött. Hol vagy kutyuskám? (A kutya a szék alatt fekszik. Márti lenyúl hozzá. Megsimogatja.)

Szia! Az egyetlen kapocs vagy köztem és az Élet között.

(Majd visszafordul a tükörhöz)

És furcsamód kettőnk között (Ismét felfelé néz). Itt van a fülemben: „Levitted a kutyát? Mit csinálsz a kutyával? Beteg a kutya! Miattad beteg a kutya!” Ó, annyira gyűlölöm! Hogyan jutottam idáig?

(Összerezzen. Végigsimítja a szemöldökét.)

FIATAL MÁRTI (A nézők felé.)

Sosem tépkedtük a szemöldökünket. Büszkék voltunk rá… szép ívű, természetes.

(Mártihoz fordulva mondja.)

Márti! Ezek a legszebb éveid! Meddig hagyod, hogy így bánjon veled? És mikor mondod el végre Anyánknak?

(Elgondolkodik.)

Bár, mintha nem otthonról hoztuk volna ezt a nyomorult örökséget. Szinte hallom Anyánk hangját… (Közben észreveszi, hogy Márti Anyja besétál a szobába. Feléje fordul.) Ó, szóval eljöttél? Akkor mondd el neki te… (Beszélgetésük képzeletbeli, Márti nem hallja.)

MÁRTI ANYJA (Mártihoz megy, vállára teszi a kezét, és szelíden, betanult hittel mondja.)

Emlékszel, mit mondtam? Nekünk, nőknek az a sorsunk, hogy kapaszkodjunk valakibe, akinek farka van! Kell egy férfi, aki irányít és megvéd bennünket.

MÁRTI (Megrebben a tekintete. Érez valamit a vállán, odanéz, de nem látja az Anyját. Sminkel tovább.)

FIATAL MÁRTI (Gúnyosan az Anyjának.)

Anyám, hallod mit mondasz? Apánk megvédett minket?

MÁRTI ANYJA (Megrezzen, de továbbra is a betanult szöveget mondja.)
Apátok nehéz ember volt. De becsülettel dolgozott. És eltartott bennünket.

FIATAL MÁRTI (Lassan tagolva, maga elé meredve.)

És ütött bennünket.

MÁRTI ANYJA (Békítőleg ránéz.)
Tudom, néha elveszítette a türelmét. De szerette a családját.

FIATAL MÁRTI (Kényszeredett gúnnyal.)

Hm…szeretett minket…emlékszel, Anyám? Karácsonykor mi ketten cipeltük haza a fát és díszítettük fel. Aztán reszketve vártuk, hogy Apánk – aki becsülettel dolgozott, eltartott és szeretett bennünket – kijózanodjon és felkeljen a földről, ahová részegen esett, miután azt üvöltözte, hogy basszuk meg a karácsonyt. Vártuk, hogy magához térjen, feltápászkodjon, hogy körbeállhassuk a fát, családnak nézzünk ki és jöhessen a Jézuska.

MÁRTI ANYJA (Elmélázva, csak a szépet látja a múltból.)
Apád szeretett bennünket.

FIATAL MÁRTI (Hisztérikusan felnevet. Felpattan, idegesen járkál, majd az Anyja elé áll.)

Anyám, ötéves voltam! És még sokáig szerettem volna azt hinni, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. Érted? Nem akartam gyorsan felnőni és ötévesen mindent megérteni!

MÁRTI ANYJA (Ránéz, elnézően mosolyog.)
Apád jó ember volt. Nagy és erős férfi. Megvédett bennünket.

FIATAL MÁRTI (Döbbenten mered rá.)

Erős volt? És férfi volt? Anyám! Hogyan tudtál ilyen hazugságban élni! Világgá kellett volna ordítani, hogy nem férfi az, aki dühből megüt, megrúg egy nőt! Mint például téged az Apám.

MÁRTI ANYJA (Csitítóan.)
Nem kell mindent világgá ordítani, kislányom. Ami a családban történik, az maradjon is ott.

FIATAL MÁRTI (Keserűen, maga elé.)

Persze, maradjon…jól bezárva a négy fal közé.

(Elfordul, sírással küszködik. Aztán Mártihoz fordul, akit szintén a sírás fojtogat, ahogy megpróbálja elrejteni az ütések nyomait az arcáról, nem hallva őket.)

Legalább te ne sírj, Márti! Különben kezdheted elölről ezt a béna sminkelést. Látod, a rúzs már szétkenődött.

MÁRTI (A tükörbe nézve, letörten.)

Lesznek még szép éveim? Fog még hozzám érni férfi úgy, hogy ne rezzenjek össze közben? Harmincas, dolgozó nő vagyok. Párkapcsolatban élek. Ahogy Anyám akarta. Persze, nem valódi kapcsolat, de kit érdekel, hiszen csak a látszat számít. Kit érdekel, hogy boldogtalan vagyok? Esetleg valakit egy másik ajtó mögött? Aki maga is boldogtalan? Ugyan már! FIATAL MÁRTI (Nézi Márti sminkelését, majd a nézők felé fordul)

A szájfényt szerette korábban, de most utálja. Azt gondolja, úgy csillog, mintha minden rendben lenne…

MÁRTI (szomorúan)
Leszek még valaha boldog? Nem hiszem.

FIATAL MÁRTI (megkerüli a tükröt, Márti mellé térdel, keze Márti karján, Márti mintha megérezné, odanéz, de semmit sem lát)

Azért, próbáld meg Márti! Vegyél egy mély levegőt!

(Márti mintha hallaná, nagyot sóhajt)

Ez az! És most gondolj arra, mire vágysz! Tudod már?

(Márti eltűnődve feláll és a színpad közepére sétál. A fiatal Márti utána fordul, arca felderül, mintha olvasna Márti gondolataiban)

Ó, igen, tudod, nagyon is tudod! Megélni azt a napot, mikor hazajössz, és a Férfi már nem lesz itthon. Mert elment. Örökre.

(A Férfi, aki eddig csendben hallgatta mindezt, lemászik a galériáról és fenyegetően megáll Mártival szemben.)

FÉRFI

Itt vagyok! Beszélni akartál velem

(Márti elképzelt dialógusa kezdődik a Férfival, gyors, pergő ritmusban. Méregetik egymást. A Fiatal Márti körülöttük sétál.)

FIATAL MÁRTI (A nézőkhöz.)

Végre a szemébe mondta.

MÁRTI
Menj el!

FÉRFI

Mi van…?

MÁRTI
Csomagolj! És menj el!

FÉRFI

Ne nevettesd ki magad!

MÁRTI
Ez az én lakásom.

FÉRFI

Én is itt lakom. (Úgy érzi, ez súlyos érv. Magabiztosan folytatja.) És egyébként is, mi lenne veled nélkülem?

MÁRTI
Takarodj! Most!

FÉRFI

Mert különben, mit csinálsz? Hívod a rendőrséget?

MÁRTI (Nyel egyet, majd kimondja.)
Ne legyenek kétségeid! Hívom.

FÉRFI

Azt próbáld meg! (Karját fenyegetően ütésre emeli, majd megvetően leengedi.) Úgysem mered!

MÁRTI (Nem szól, de tartja a szemkontaktust.)
FÉRFI (Továbbra is megvetően.)

Na, mi van? Nem hívod őket?

(Határozottnak tűnik, de bizonytalanság érződik a hangjában.)

MÁRTI (Továbbra sem szól, tartja a szemkontaktust, inkább kétségbeesetten, mint elszántan.)

FIATAL MÁRTI (Megáll egy pillanatra Márti mellett és vállára hajtja a fejét.)

Tudom, hogy nehéz, de tarts ki!

(Majd eltávolodik kettejüktől, nézi őket, s közben a nézőkhöz beszél)

Látják, hosszú percek óta állja a Férfi kegyetlen, de meglepett pillantását, melyből egy idő után lassan kihuny a vadság és Márti meglátja benne azt, amit még soha. A vereség szürke fényeit.

FÉRFI (Meginog. Arca, mint a gyereké, akinek fájdalmai vannak.)

MÁRTI (Megtéveszti a Férfi megjátszott kiszolgáltatottsága. Felébred benne az ősi anyai féltés. Tesz egy mozdulatot, mintha meg akarná simogatni a Férfi arcát.)

FIATAL MÁRTI (Észreveszi és rákiált Mártira.)

Mit csinálsz? Hazudik!

MÁRTI (Magától feleszmél. Visszakapja a kezét.)

FÉRFI (Megjátszott szomorúsággal.)

Ez… ez mi volt? Annyira fáj!

FIATAL MÁRTI (Csúfondárosan, a Férfihoz hajolva.)

A vereséged, nagyfiú. A vereséged. (Majd Mártira néz.)

MÁRTI (Halkan a férfinak.)
Menj el. Most.

FIATAL MÁRTI (A nézők felé fordul)

Egy pillanatra megsajnálta. Aztán észbe kapott. S hogy tényleg elmenjen a Férfi, hogy végleg kiszakadjon az Életéből, mintegy ősi feloldó varázslatként elharapta saját nyelvét. Családi babona. De működik. Figyeljék!

MÁRTI (Áll, mintha révületbe esne. Ajkán vér szivárog.)

FIATAL MÁRTI (Leguggol, nézi őt, majd behunyja a szemét és suttog.)

Máshol jár. Olyan, mintha meghalni készülne. Kiszakadt ebből a világból. Erdő szélén áll, egy egy kőkör közepén, áttetsző fehér ruhában….a kövek kékes fénye átüt a ruháján, kiemeli teste körvonalát, kemény melle feszíti a könnyű vásznat, ágyékának feketesége átüt a szöveten….

(Mintha megijedne, kinyitja szemét, majd megnyugszik újra behunyja és folytatja.)

… hatalmas máglya gyullad mellette… várnia kell…festett arcú, fekete ruhás férfiak lépnek a körbe…őt nézik…egyikük mellé lép, talán a főpap…folyadékkal teli poharat nyújt át neki, ősi szavakat suttog…Márti lassú mozdulattal iszik belőle…édes mámor szállja meg, elejti a poharat… szédülni kezd….lassan összemosódik minden, csak homályos árnyakat lát….a fekete ruhás férfiak körvonala megnyúlik, a máglya lángnyelvei körbe-körbe rohannak a kékes köveken….aztán villan az obszidián… Márti lehanyatlik.

FIATAL MÁRTI (Elhallgat. Lehajtja fejét. Aztán újra felemeli, kinyitja szemét és hangosan folytatja)

Persze, ez régen volt. Egy másik világban. Itt, most csak a nyelvét harapta el.

(A férfira mutat.)

Nézzék, semmit nem ért belőle, csak bámulja Mártit. Fizikai hatalma van felette, erős, fenyegetni, ütni és rúgni tud, de Márti misztériumát nem érti. Oda nincsen bejárása. Ahhoz túlságosan primitív.

(Közelebb lép Mártihoz, nézi, úgy folytatja)

Érzi, ahogy a vér fémes íze megjelenik szájában. Lassan szétterjed benne, majd, mint a pára felkúszik a gondolataiba és véresen-lüktetve valóságossá teszi a Férfi félelmét.

FÉRFI (már vesztesen, de még odaveti Mártinak)

Most azt hiszed, győztél, ugye?

FIATAL MÁRTI (Márti arcához hajol)

Hagyd! Ne törődj vele. Már tudja, hogy több vagy nála. És ezért annyira megvet, hogy inkább elhagy.

(A Férfi Márti lába elé köp, majd felmegy a galériára, felszed egy csomó ruhát, közben durván belerúg valamibe. Majd lemegy az alsó szintre, előhúz egy nagyobb táskát, beledobálja a cuccait, még összeszed néhány dolgot a fürdőből és az ajtó felé indul. Egy pillanatra megáll előtte. Kezében tartja a lakáskulcsot. Gondolkodik, majd zsebre vágja a kulcsot és kilép a folyosóra. Hallatszik, ahogy elmegy és durván becsapja a liftajtót.)

MÁRTI (Feleszmélve, magához beszél.)

Elment. Győztem….

FIATAL MÁRTI (Felnevet.)

A fenét győztél!

(Majd elgondolkodva folytatja…)

De legalább már nem vagy vesztes! Mégis évekig fogsz még sikoltozva felébredni, mert álmaidban föléd hajol és ezért minden férfit gyűlölsz.

MÁRTI

Minden férfit gyűlölök!

FIATAL MÁRTI (Odahajol hozzá.)

Majd elmúlik, Kedvesem, elmúlik. Tudom, most azt érzed, nincsen bocsánat arra, amit elkövetett veled szemben. De ne törődj ezzel! Koncentrálj a jelenre! Rettenetes fáradtságot érzel és fémes ízt a szádban, de örülsz, hogy elment!

MÁRTI (Tétován.)

Elment.

FIATAL MÁRTI (Rákiált.)

Örülj már, az istenit!

MÁRTI (A szájához nyúl.)

Vérzek.

FIATAL MÁRTI

Vérzel, Drágám, mert kivetetted magadból! Ez normális. De a kulcsot is elvitte. Szóval, azonnal cseréltess zárat és amíg nem jön a szerelő, tolj valamit az ajtóhoz.

MÁRTI (Mintha még nem fogta volna fel.)

Elment!

(Majd rémülten felpattan, szétnéz a szobában. Az ajtóhoz tol egy szekrényt, asztalt, rá dobozokat. Jelentéktelen dolgok, de a mennyiségük megnyugtatja. Majd telefonál és lakatost hív.)

FIATAL MÁRTI (Mártit körbejárva, miközben az telefonál, Szavaik keverednek.)

Igen, elment. És telnek majd a hetek, hónapok. Érzed, hogy az idő lassan szétterül benned…kisimítja ráncaid (végigsimítja Márti homlokát, Márti ellazul)…így…és kimossa belőled a kapcsolat mérgét. Aztán jönnek az egyszerű, de gyógyító hétköznapok: lemész a kutyával sétálni, nézelődtök, a férfiakat gyanakodva elkerülöd, a kutya ezt megérzi, rájuk ugat, majd elunja és rángat, te dühös leszel, ő morog, neked bűntudatod lesz, kibékültök, hazamentek, enni adsz neki, a kanapéra ültök és tévét néztek, összesimultok, magadhoz öleled s közben érzed, hogy élsz. Érzed, hogy végre élsz…

MÁRTI
Élek! Végre élek!

(Sötét lesz színpadon. Majd lassan visszatérnek az eredeti gyenge fények. Márti összegörnyedve ül a tükör előtt. Felnéz. Eszmél, hogy nem fejezte be a sminket.)

Úristen, elkések! (Kapkodni kezd)

Hol a pirosítóm. (Kutat az asztalon. megtalálja a tégelyt, beleérinti az ujjbegyét és készül, hogy felkenje az almácskákat, de megáll a mozdulatában.)

Nem, a múltkor elhatároztam, hogy nem. (Visszalöki)

FIATAL MÁRTI (A nézőkhöz)

Hát, igen! A múltkor a főnöke azt mondta, csak azokban a nőkben bízik, akik pirosítót használnak. Mekkora idióta…és Márti fellázadt…

MÁRTI
Emlékszem, fellázadtam….de miért is? Hiszen semmi sem fog megváltozni! (Elcsügged)

FIATAL MÁRTI

Jaj, ne, Márti! Ne kezd megint!

MÁRTI (beletörődve leteszi a tégelyt)

Semmi sem fog megváltozni! Mire hazaérek itthon lesz és kezdődik minden elölről. Megpróbálok észrevétlenül felosonni a galériára, ruhástul lefeküdni és imádkozom, hogy hagyjon békén, hogy ne akarjon tőlem semmit. Se a testemet, se a pénzemet…

FIATAL MÁRTI (Idegesen járkál, majd hirtelen ötlettel Mártihoz lép)

Márti! Gondoltál már arra, hogy elhagyd?

MÁRTI (Maga elé motyogja…)
Erősnek lenni…elmenni…

FIATAL MÁRTI

Mert elküldeni már nem tudod. Ahhoz túlságosan erőszakossá és magabiztossá vált. Neked kell elmenni! Ha lehet, mielőbb! Esetleg most! Pakolj! Segítek! (Elkezdi Márti néhány ruhadarabját összepakolni a szobában.)

MÁRTI (Riadtan)
Jaj, nem! Ma még nem!

FIATAL MÁRTI (Megáll a pakolásban. Ránéz.)

Mire vársz? Talán holnap? Vagy holnapután?

MÁRTI
Nem tudom. Fáradt vagyok! Azt sem tudom, hol kezdjem! Majd a következő alkalommal…

FIATAL MÁRTI (Sóhajt, leül.)

Rendben Márti, de kérlek, legyen következő alkalom.

MÁRTI (Magának)
Legközelebb összepakolok és elmegyek, de most indulnom kell dolgozni.

(Cipőt húz, majd gyorsan ellenőrzi magát a tükörben.)

FIATAL MÁRTI (Csalódottan, de segítőkészen.)

Na, jól van, nézzelek! Alapozó rendben, korrektor rendben, szempilla rendben, a szád rendben, ez a MAC tényleg jó. Tűrhetően nézel ki és ami a legfontosabb, nem látszol!

MÁRTI (Indulófélben)
Hol vagy, kutyuskám? Vigyázz magadra. Indulok.

(Óvatosan a kijárat felé indul, közben felpislog a galériára.)

FIATAL MÁRTI

Indul munkába. (Ő is felnéz a galériára) Persze, a Férfi még alszik. Miért is kelne fel? Munkája nincs, Mártibó él.

MÁRTI (Lehajol a kutyához)
Egyedül te értesz, kiskutyám. Megyek. Éld túl ezt a napot! Ahogy én is.

(Még egyszer hallgatózik a galéria felé, majd kilép az ajtón és csendesen beteszi maga mögött. A színpadfény kikíséri, majd visszamegy a színpad közepére, ahol a Fiatal Márti közben Márti asztalához ült. Rákönyököl, belenéz a tükörbe, hosszan, szomorú arccal, s közben hallgatja, ahogy a Férfi horkol (hiszen, a valóságban nem kelt fel). A Fiatal Márti kis idő múlva lekapcsolja a lámpát.

A színpadon sötét lesz.

Függöny.)