Hámori Attila: Jeligék
ismerlek lám a barlangok rajzolata
felváltva jelzi
az utolsó emlékeztetőit
a válasz elköszönt
és csend panoptikumává
foszlottak a jeligék
nem nyílik álom osztásának
alkalmas időnk
növénybe olvadó a létem gazda nélkülien
el és eltűnő
szerep
milyen halkultan ismétlődő
várta ez pedig
tündér varázsa osztotta
ránk a felvezetést
az ünnep árnya folyvást
incselkedően kitakarta
azt
és szívmarasztalóan
kért bennünket egy találkozás
az erek lüktetésének helyén
ez most panoptikum
viasszá hasonult a könny
nimfák keresnek új történetet
és minden karc az étertesteket rongálja
érzem
kifogytak ebből lármáink
és csembaló koncerthez
választható ruhák bronzszínű
selyme ért
te elváltoztál és bent szobor
és kérlelésem visszhangos sajátja ez a mára ismerő
egzakt hiánytalan
a léttörténeteinkből felment kivált
az alétheia és a Styx…
*
Illusztráció: A. Osbert (1896)
Ezek is érdekelhetik!
Basa Viktor: Gábriel →
Égi mezők – Baán Tibor versei →
Horváth Tibor: Confessio →
