Április – Németh Erzsébet verseiből*

*A műhelyünk gondozásában hamarosan
megjelenő Csontig szabadon című kötetből

Április

Április van:
a remény bokrain
nyílik a virág.
Április van:
a kertekben,
lelkekben
vad színorgiák.
Április van:
a megvadult fény
kócos hajában
csillagdal remeg.
Április van:
e tavaszdúdolásban
egymásra lelnek-e
még az emberek!?

Nem tudom

hol veszett el az egyensúly
a választás és választhatatlanság között –
mely tájon jártam én akkor,
mily dudvák lepték el szívem,
és lökött ki magából a világ
(azóta sem lelve benne harmóniát),
pedig lelkemben „valóságot”
festett a sors…
Micsoda kép lett!
Se eleje nem volt biztos,
sem a vége –
S azok a színek!
Kikeverhetetlenek
és kiheverhetetlenek!
Mindennap tócsájukba lépek.
Várva, hogy angyalok karából:
halk harang szavára
fölcsendül a megváltó
és megbocsátó ének.

MORS MEA
(részlet)

Harmonikabánat hangját
hordozza az alkony…
bárhová kerülök, tudd:
voltam, most csak alszom.

Dobj kockát,
vesd ki sorsodat,
azután cseréld el
titokban mással…
csak vigyázz, hogy Isten
közben meg ne lássa.

Áldott, ki megszólít engem,
megkínál néhány ízletes szóval,
hisz a nagy utazás még hátra van,
de illúzión túlnan
vár a szekér ünneplő ruhás kocsisa.

Csak hallgasd,
hogy donganak
ég peremén
a csillagdarazsak…

Időt markol a csönd,
kicsit maradva még,
nem zavarva senkit,
találgatja csupán
mit rejthet az ég.