Fenyő szól (Török Ági versei)
*
Szokatlan
Fényvirág ül
a fű közepén,
egyetlen tündér-
rózsa arany-
szirma
nyiladozik
a fű között.
*
Tűvel festett
keresztszemes
madár száll
keresztszemes
virágra
keresztszemes
szíven függő-
leges tűzláng-
fájdalom
fehér bodza
illatán túl
leopárd ár-
nya suhan…
*
Barlang
kávétól
leforrázott
szájpadlásom
elárvult
fénytelen
barlang
gyöngynyál-
kristály csöppen
cseppkőmintá-
zata bordáin
nem moccan
látogató
*
Nem fázol?
falevél táncol
napsugáron
szellő susorogja:
***nem fázol?
érthetetlen érc-
akarat ezüst-
tükör fényén
sajdul a sóhaj:
***nem fázol?
madártollpihe
levegő-ikráin
bukdácsolva
zuzog és kérdi:
***nem fázol?
fény bőrömhöz ér
hámsejt részecské-
in árny táncol:
***nem fázol?
*
Fenyő szól
Szól
a fenyőfa:
vén
lelkem nem
bírja tovább…
Utolsó
tobozaimat
dobom le,
grafitszürke
tűlevelem
háromnegye-
de földön…
Vén
lelkem nem
bírja tovább:
a fenyőfa
szólt.
*
*
Illusztráció: I. I. Siskin
Ezek is érdekelhetik!
Babics Imre: Nyolc epigramma →
Czilczer Olga: Tavaszváró, Rajtad alakom, A lélek állapotai →
Bíró József: TUDJUK →
