Szappanos Gábor: Útikönyvecske az élet útvesztőjébe (Füves könyv)

139 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-6801-93-7

eredeti ár: 2990Ft
webshop ár:
2390 Ft  + 815 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

Kedves olvasóm joggal teheti fel a kérdést, mi értelme van, hogy egy újabb füves könyvet böngészgessen? Hiszen sokan megírták már bölcsességük kivonatát, és nagyon sok oldalról ábrázolták az embert mint erkölcsi lényt, kiemelve jó és rossz oldalait, s a változni képes és hajlandó kortársaiknak és az eljövendő nemzedékeknek elvi és gyakorlati útmutatást tudtak nyújtani az élet mindenféle dolgaiban. Nos, több oka van, hogy én is – illő szerénységgel – e nemes írásművek hagyományához csatlakozom.

Az első az, hogy – bár az ember alapvetően mit sem változott a történelem kezdetei óta ‒ a világ rohamosan gyorsuló ütemben változott körülötte az utóbbi bő nyolcvan esztendőben. Ez a változás manapság olyan szédítően sebes, hogy alaposan próbára teszi nemcsak az ember (amúgy igen rugalmas) alkalmazkodó és létfenntartó képességét, hanem erkölcsi tartását is.

 A második ok: a világ szerkezete is gyökeresen átalakult az utóbbi évtizedekben. Jelenleg sokkal rejtettebb és kifinomultabb, mondhatni: ravaszabb hatalmi struktúrák irányítják a világot, mint valaha, és ez a kisembert jóval kiszolgáltatottabbá teszi, mint szinte bármikor a történelemben.

A harmadik ok pedig, hogy – új technológiákkal – igen sok új tudásra tettünk szert az utóbbi időben, és ezek okos alkalmazásával jobbá és értelmesebbé tehetjük életünket. Amit ezekből az új ismeretekből – és persze saját tapasztalataimból – megtudtam, át szeretném adni embertársaimnak

Szappanos Gábor

Két pont a kilencvennégyből

40. Az istenek létezéséről s arról, hogy ebben mi a szerepünk
nekünk, embereknek

Mindig „irigyeltem”, azaz csodáltam az egyszerű keresztény híveket,
akik teljes odaadással imádkoznak, és szemernyi kétely
nélkül hisznek az Úristenben, Krisztusban, a Szentlélekben és
amúgy általában a Gondviselésben. Ők azok, akik az Istent életben
tartják. Hogyhogy életben tartják? – kérdezhetné a gondolkodó
ember. Úgy, hogy nem az Istennek vagy az isteneknek
van szükségük ránk, emberekre, hanem fordítva. Miért kellene
a tökéletes lényeknek a tökéletlen ember? Ennek semmi értelme
sem lenne. A Bibliában olvashatjuk, hogy az Isten a saját képére
és hasonlatosságára teremtette az embert. Talán inkább fordítva
történt, nem? Utóbbi sokkal logikusabb.
De ne botránkozz meg szavaimon, hívő testvérem! Nem vagyok
én hitetlen ateista! Mert a korai keresztények feltétlen hite
teremtette meg a szerető keresztény Atyát és teremtette meg,
tartotta életben, illetve növelte hatalmas erejűvé Jézus Krisztust,
aki életében még nagyon is emberi volt – már amennyit tudunk
róla. Nagyon keveset! Egyetlen szemtanú sincs, aki találkozott
volna vele, és ezt leírta volna. A világtörténelem legnagyobb hatású
emberéről alig tudunk valami bizonyosat. Minden róla való
ismeretünket másodkézből kaptuk, az evangéliumokból, amelyek
rendkívül nagymértékben eltérnek egymástól.
Szóval, sok-​sok ember feltétlen hite teremti az Istent, a napi
ima pedig élteti a vele való kapcsolatot, és élteti magát az Istent is.
Így tehát az istenek léteznek! Az emberek teremtményeiként.
Amelyik istenben kevesen hisznek, az lassan meghal. Erre a sorsra
jutottak a nagyon is emberszabású görög-​római istenek is.

41. Az imáról

Amikor istenedhez imádkozol, nem gyönge vagy, hanem erős,
mert mersz gyöngének és tökéletlennek is mutatkozni a tökéletes
lény előtt. Csak az igazán gyönge kardoskodik állandóan,
hogy bizonyítsa, milyen erős. Az ima egyúttal a fohászkodó ember
jóságát is kifejezi, hiszen aki imádkozik, az elismeri, hogy
létezik nálánál és mindenkinél egy sokkal jobb lény, illetve létezik
az emberi világon túl, de az emberek fejében egy elképzelés
a tökéletes igazságról. És aki törekszik a tökéletességre, az maga
is egyre tökéletesebbé válik. Ez is az ima értelme.