Földem, madaram! (Czilczer Olga versei)
*
Az üvegen túl
***Spriccel és töröl. Felejt és fényesít. Szennyezett felület kivilágosodó múltján az ujjak hatalma erős vegyszerrel pusztító. Maszat vagy élőlény neki egyre megy.
***Ezek néha nem is igen különböznek. A légy röptét tulajdon szárnya állítja meg a figyelmes szemek tükrében.
***A táj viszont helyben jár. S ha elmerevült térdét próbálgatja az orgona, példáján könyökét egyengeti a bádogeresz. A kapu, a kisbolt a sarkon még messze.
***A kéreg megindul, a bádog pár cseppel ered meg. Hanem a perc megelőzi. Sőt, engem is magával ragad.
*
***Pattanok, vágok centiről centire teret, hátha rád találok. Szebb legyek, cakkozom alakom, s ha erezetemből kifogyott a tintakék, szál levél zölddel folytatom.
***Lila virághoz mellékszál, akár csokorba is köthetnek, a sarkon árulhatnak. Ennyi szín! Még majd szárnyára veszi egy zászlónyél! Szivárvány lennénk még majd! Hogy is úsznánk meg a hátteret az éggel?
***Most még hozzád zöldülök. Aztán már csak száramon billegek. Áttetszem.
*
Földem, madaram!
***Járjatok körbe, világítsatok! De sem a sugarak, sem a mutatók nem engedelmeskedtek már napnak, karórának. Válthattam holdra a szerkezetet, csuklómon az idő lázadása.
***Pusztán megszokásból már nem ütötte fel fejét a gyom a drága palánták között, szél egyet szólt, kettőt is hiába, nem bólogatott, nem tette egyik lábát a másik után a jegenye.
***Aztán a vörös égalj, aztán a tilosra váltó zöld a madárátkelőn.
***Földem, madaram! Kibillentyűzve az ábécé száz változatban. Nem írom le százegyedszer nevedet. Még elröppennél.
*
Kék, sárga
***Az aszfalt hol felgyűrődött, hol meg kisimult. Mi volt a jobb, a lépcső, vagy a síkban simulékony?
***Zöldíteni a poros várost kétoldalt facsemeték cseperedtek. Tegnap még kislegény, mára nagykalappal lengő.
***Egyesek megeredt labdát hordtak a nyakukon. Az meg hol jár éppen, nem tudták. Ezért mások feje fölött döntöttek. Volt, aki hasonló testrészén elevátorral illegett tova. Szót kihúzni az ilyenből nem lehet. Nála a hal sem hallgatagabb. A szószátyár ritkább fajta. Az ilyen havat hány a hó hátán, pedig már itt a jóidő. Rügyezik, lefagy, kinyit. Véli magát évelőnek, véli védett féltekének. Hiába. Különjárata nappalok és éjszakák párhuzamain. Ha hétfőtől szombatig űrben a Föld, Földben az űr az úr.
*
***Testben a lélek, járhatna síneken vagy mozgólépcsőn. Tegnap juhászbojtár, mesehős maholnap. A csúcsra János ér, a vitéz. Petőfi róla verset írna. Minden felhőhöz kék szárnyak tartoznának. Nap sütne, a csőre sárga.















