Vers

augusztus 11th, 2026 |

Babics Imre: A szerencsés férfi kristálygömbje (részletek)

Egy beszippantás reménye

Mindig a most, s mikor Brahma
belélegez, volt lesz a van,
IGAZI (mi mást kívánna?)
‒ s időtlenné válik szavam.

Egy gyermek tévézik

Felrémlik egy kép előttem:
vidor férfi vastüdőben.
Álma, hogy kamiont vezet,
hiába, más a Tervezet.

Egy középiskolai döbbenet

Gimnázium folyosóján
a fizikatanár szól rám:
fehér bottal jön, vak kamasz,
arcán derű, semmi panasz.

Egy kudarc beismerése

Félszemű kandúrok kínját
nem érzed át, hogyan tudnád,
ám hozzájuk húzol inkább:
ami még jön, átaludnák.

Egy enyhébb rémálom

Lépteim ökrök kísérték,
őket igába hajtani
féltem: álom (éterérték)
‒ s körül temető, hajdani.

Egy parazita tobzódása

Kőrisvész, de semmi pánik,
amíg nyomorpornó számit,
magyart mutat, s rendelhető
pizza, homlokon nincs redő.

Egy miniszterelnöki beszély

Szereztek pár szolganépet,
s bejelentik pofátlanul;
van egy fajta, mindnél épebb,
a többi meg sosem tanul.

Egy másodlagos szégyen

Lejárt kínai levesek,
átcímkézik a rokkantak,
háborogjak: kiféle seb
ez itt.., játsszam a zakkantat?

Egy leszedált nemzet

Él egy ország: nyugtatókon
‒ kimondani nem szabódom ‒,
kezeltek és kezelendők
rettegnek egy új esztendőt.

Egy békesség utóélete

Húsz év alatt semmisült meg
a pad, hol öregek ültek
hallgatagon, napnyugtakor
‒ a templom még áll ‒; más a kor.

Egy anziksz Odaátra

Három őz, hólepte mezőn;
a másvilágra érkezőn
vedd magadhoz ezt a képet
‒ szeretni fogják a népek.