Fecske András (1947-2020)
Nálunk közölt utolsó prózájának záró bekezdése:
„Egyedül maradtam a padon. Az utolsó mondatok metsző hidege átjárt. Egy idő után én is felálltam, és bementem a többiekhez. A ravatalozóban halk zene mellett folyt a diskurzus. Akkor hozták be Jóskát, nyitott koporsóban. Talán egy kicsit sápadtabb a beszélgetésünk óta, gondoltam, de azután mégis megnyugodtam: bizonyára így van rendjén, hiszen pontosan tudta, hogyan kell megjelennie, amikor fellépése van.”
Nyugodj békében, András! (A szerkesztőség)
Ezek is érdekelhetik!
Suhai Pál – Kopeczky Péter: Kis Napút-induló →
Szentmártoni Szabó Géza: A Napkút az ókortól napjainkig* →
Kettős könyvbemutató | Meghívó →
