Varga Árpád: halott totem
soha nem öleltem meg apámat
illetőleg nem emlékszem rá
oly rég lehetett
közel húsz éve halott
de most álmomban
úgy szorítottam magamhoz
egyik sosem látott
odaképzelt fafaragását
mintha őt magát
érezhettem volna elevenen
egy halott totemet
újra hullanak a levelek
lassan negyven leszek
a minap elhagytam az irattartó tárcám
tabula rasa gondolhatnám
de mintha föld nyelte volna el
még senki sem találta meg vagy adta vissza
pedig most az egyszer
nagyon hiányzik az a barna tárca
úgy mint az a sosem látott halott totem
Illusztráció: totem
Ezek is érdekelhetik!
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
Varga-Göcz Nikolett: Sebezhetőség, Magnólia →
A 2026-os Cédrus-pályázat verseiből (Gréczi Imola, Nemes Máté, Sz. Kárpáthy Kata) →
