Töretlen akarattal (Kovács katáng Ferenc könyvismertetője)

•

„E könyv szerzője ismeri, érti, szereti a zenét. Ismer, ért, és nemcsak szeret, de meg is szólaltat olyan művészeket, olyan alkotókat, akik a maguk terepén képesek elengedett kézzel biciklizni. Mind az itt olvasható interjúk, mind a tudósítások hőseinek többsége muzsikus, és valamilyen zenei esemény, bemutató, zenei tárgyú könyv, konferencia kapcsán kap kérdéseket. De nemcsak a muzsikával, kultúránk számos más területével – irodalommal, képzőművészettel, történelemmel, néprajzzal – is találkozik a Csanda Mária interjúiból, tudósításaiból közel másfél évtizedet átfogó válogatás olvasója. Mégis igaz, hogy e könyv valamennyi oldaláról árad a zene” – olvasható Szikora János keze nyomán a hátsó borító ismertetőjében.

(Csanda Mária: Hittel és csodával)

Csanda Mária interjúit régóta követem, s nagy izgalommal vettem kezembe, olvastam végig jelen válogatását. Szilárd elhatározásom, hogy írok róla, s most – itt állok megfürödve.

Mit is mondhatnék, amivel másokat, az írót talán nem ismerőket rávehetném e kötet olvasására? A tájékozott, felkészült kérdezőt vegyem górcső alá, netalán célratörő, puritán kérdéseit? Számadatokkal foglalkozzam, statisztikákkal, sorrenddel, időpontokkal, a kérdezettek hivatásával?

Felüssem a kötetet különböző helyeken, s az ott találtakat értelmezzem, magyarázzam? Vagy szisztematikusabban, emeljem ki a tartalomjegyzék minden huszadik elemét? Nem, nem. Mindez tapintatlanság lenne a szerzővel és a könyvben szereplőkkel szemben.

Keressünk magyarázatot! Miért is olvasok (s bárki) – manapság – interjút, tudósítást? Mert kíváncsi vagyok az ismert vagy ismeretlen beszélgetőpartnerre, érdekes, meglepő (netán szenzációs), különleges dolgaira? S akad-e olyasmi, ami különösen megragadja a figyelmemet, hiszen ebben az őrületes hírzuhatagban nem nyílhat szemem, fülem mindenre. Számomra Csanda Mária s kérdezettjei, e két fedél között „elhangzó” történetei, fontosak és érdekesek. De… könyvet ismertetni, olvasókat sátrunkba csalogatni, külön mesterség.

Talán… személyes élményeimmel – ahol adódik – bekapcsolódom egy-egy beszélgetésbe (vagy ez sem jó ötlet?).

Az Irodalmi Jelen havi rendszerességgel érkezett oslói címemre. Ez legalább olyan szenzációnak számított, mint az, hogy a Pesti Műsor egyetlen nyugati előfizetője voltam (1983-tól). Az IJ a Nyugati Jelen című, aradi központú regionális napilap mellékleteként működött 2001-től, s a fejcímben úgy hirdették magukat, hogy „A világ legnagyobb példányszámban megjelenő magyar irodalmi havilapja” [1]. 2005-ben megszerveztem az IJ szerkesztői bemutatkozását az oslói Magyar Nagykövetségen [2] (s akkor már az sem meglepő, hogy Norvégiából készítettem elő hasonló rendezvényt szülővárosomban, Nyíregyházán).

Böszörményi Zoltán lapalapító főszerkesztővel 2014-ben beszélgetett Csanda Mária, aki rá jellemző módon rövid, lényegre törő kérdésekkel faggatta partnerét (nem úgy, mint hasonló esetekben, s most is, én, aki szeretek a kályhától elindulni, s oda vissza-visszatérni).

„– Mennyire lehet népszerűnek lenni Ön szerint úgy, hogy közben a minőség is megmaradjon? Gondolom, az Irodalmi Jelen is törekszik erre az egyensúlyra…

– Irodalmi lap vagyunk, nem szenzációt gyártunk és terjesztünk, minőségi irodalmi alkotásokat teszünk közzé.”

(Kritikus szemléletű, értékfelmutató művek, Böszörményi Zoltán lapalapító, József Attila-díjas íróval Csanda Mária beszélgetett. 2014, 45. oldal)

Galambos László nevét a mindenható média nem minden nap harsogja bele a nagyvilágba. A Zenetudományi Intézet tudományos munkatársa, Szabolcsi Bence-díjas. Kiállításokat rendez, tárlatvezetéseket tart, tanít, publikál, kutat. Norvégiába is eljutott, hogy a csodálatos hegedűvirtuóz, zenepedagógus és zeneszerző Hubay Jenőről adatokat gyűjtsön, akinek fia, Hubay Andor Cebrián 1947-től egy ideig Norvégiában élt.[3] (Andor apósa, Ebbe Astrup 1937-ben alapította meg a Norvég-Magyar Egyesületet. Hubay Andor és felesége, Edle Astrup kalandos életének regénye Töretlen akarattal címmel 2007-ben jelent meg az Európa Kiadó gondozásában – és Koltay Lajos készül megfilmesíteni).

„– Szeptember 15-én [1918] Hubay-tantermet avattak a Zeneakadémián. Korábban Ön Hubay Jenővel kapcsolatos kiállításokat rendezett… A zenekultúrán kívül mi a szélesebb kulturális jelentősége Hubay Jenőnek és az általa alapított magyar hegedűiskolának?

– A 20. század első évtizedeiben, amikor a kultúra lényegesen nagyobb értékekkel bírt az emberek életében, mint manapság, ő százezrek, nem csak zenészek számára volt élő példa. […] kiderült számomra, hogy a 19-20. század fordulójának magyar zenéje és zeneélete, hangversenykultúrája szinte teljesen feltáratlan terület, a Liszt és Bartók közötti nemzedékkel a többség nem kíván foglalkozni.“

(Szalonjában a kor legkiválóbb írói, költői, festői, előadóművészei fordultak meg. Galambos László zenetörténésszel Csanda Mária beszélgetett, 89. oldal)

Ülök egy antológia összeállításához egybegyűjtött anyag-halmazon. A kikapcsolódásra szánt szünetekben Csanda Mária 316 oldalas cikkgyűjteményét olvasom. Egy nagy és három kisebb fejezetbe sorolt írások: Interjúk címszó alatt 65, Könyv és irodalom; Képzőművészet; Történelem, néprajz, zene tudósítások alatt 12, 6, és 5 darab.

Kiderül, hogy mindketten foglalkoztunk Arany János születésének 200-ik évfordulójával. Én zsűriztem az Oslóban kiírt pályázatra begyűjtött munkákat, Mária pedig egy nagyon érdekes beszélgetést folytatott Szabó Barna zeneszerzővel, az Arany János Zeneszerzőverseny díjnyertes alkotójával.

„– A díjazott mű címe, Kintsugi egy iparművészeti eljárásra utal, így valójában három művészeti ág is találkozik a műben. Mit tudhatunk erről?

– A Kintsugi egy olyan régi japán restaurálási technika, amikor a törött porcelánt arannyal ragasztják össze, vagy legalábbis aranyozással emelik ki a törésvonalakat. ´Törött´ dallami elemek ´arannyal´ – értsd: Aranytól származó szavakkal – való összeragasztása ihlette a címet. […] A dallam-´töredékekhez´ rendelt szavak ennek megfelelően csak a teljes dallam elhangzásakor állnak össze mondattá, a végén válik csak érthetővé, a vers miről is szól: a válogatott, szép magyar szavak keveréke ti. egyfajta bűvös recept hozzávalóivá, alapanyagává lesz a költő boszorkánykonyhájában. Ami a zeneszerző boszorkánykonyháját illeti, ennyi spekulációt követően remélem, végül ´fogyasztható´ zene került a közönség elé.”

(Régi, dédelgetett tervem a Naphimnusz megzenésítése. Szabó Bence zeneszerzővel Csanda Mária beszélgetett. 175. oldal)

A Napút Online szerkesztőjeként, ha nem is naponta, de gyakran váltunk szót Szondi György főszerkesztővel (pontosabban ímélezünk egymással, mivel nem élek mobiltelefonnal). Mégis kíváncsian olvasom, vajon mit válaszolt Mária hét évvel ezelőtt feltett kérdéseire:

„– Milyen tanácsokat adnál a most induló szerkesztőknek, irodalomszervezőknek tapasztalataid alapján?

– Nyitottság a sokszínűségre – de a világlátási alapállás biztonságával, az útnak indítás, az újrafelfedezés öröme, színes, ám tartalmas kezdeményezések, igényesség a szövegek megjelentetése s a kulturális események harmonikus összerendezése során és – állhatatos munka, sok.

– A szerkesztés, szervezés közben a saját munka mindig háttérbe kerül. Jut-e mostanában időd versírásra, fordításra, készül-e közben köteted, akár válogatás?

– Bő huszonöt éve nem kerül nap se tudományos, se alkotómunkára. Harmincnégy éve kész nyelvészeti disszertációm kiadásához lapalji jegyzeteket kellene készítenem – két hét munka. Magyar és bolgár nyelvű könyvek számosa áll felében-harmadában. Ha három év múlva leteszem a szerkesztői lantot, fogok még más, de saját húrokat pengetni – s tán fel is fedezhetik majd a ´zsenge hetvenöt éves´ ilyen-olyan alkotó… létét.“

(Az összekötő helytállás éltet. Szondi György József Attila-díjas költő, műfordító, irodalomszervezővel Csanda Mária beszélgetett, 2018, 209. oldal)

Az utolsó két évben Szondi György közel 100 könyvet adott ki, csakis másokét, s kb. fele annyi kötetbemutatót szervezett hozzá. Na! Ezt csinálja utána valaki… de a disszertációja továbbra is a ládafiában hever.

Csanda Mária a Hittel és csodával című kötet Tudósítások fejezetében ír egy Kodolányi-kiállításról: „…születésének százhuszadik, halálának ötvenedik évfordulója – kiemelkedő eseménye, kiállításmegnyitó és konferencia hívta fel a figyelmet a népi író életművére. Történelmi regényei közül a Julianus barát címűt megfilmesítették, de több műve is érdemes lenne erre.”

Készült ugyan Földindulás címmel 1939-ben egy játékfilm[4], majd Pozsgai Zsolt forgatókönyvéből és rendezésében egy tévéjáték, de ezek „még” nem sorolhatók történelmi kategóriába. Utóbbit 2014-ben forgatták és 2015-ben mutatta be a Duna TV.[5] De én csak néhány héttel ezelőtt láttam, a Pozsgai Zsolttal tervezett interjúkötetünk előkészületei kapcsán.

Kodolányi János nevét (nagy-nagy valószínűséggel) még ennyi ember aligha látta leírva, ugyanis a hazai bemutató után tíz évvel a film világkörüli útra indult „A Földindulás (Landslide) idén novemberben [2024] elnyerte a Firenzei Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb filmért járó Arany Dávid-díjat. […]Mint azt a rendező elmondta, a Földindulásnak néhány hónapja készült el az angol feliratos kópiája, és már a fesztivál októberi előválogatóján Silver Award-ot kapott.”[6] A TV-adaptációt „… sikerült feljavítanom úgy, hogy film legyen. Átfényeltem, feljavítottam a hangminőséget, és sok minden mást. Kiderült, az Ormánságban a húszas években játszódó tragikus hangulatú film nagyon is érdekli a nemzetközi fesztiválokat. […]jönnek a díjak. Ez most száz fölött van valamivel, de mondom, még „műsoron” van.”

(Pozsgai Zsolt szavai a készülő kötetből, 2025. június)

Csanda Mária Kodolányiról szóló tudósításában még olyan apróságra is felhívja a figyelmünket, hogy „…Balatonakarattyán, ahol az író mitikus tetralógiája keletkezett, még nincs emlékhely, szobor…”

(Kodolányi kiállítás az egyetemen, 2019. október, 262. oldal)

Csanda Mária kötetében különféle kiállításokra is invitálja az olvasóit. A Balassi Intézetben Megszínezett napfény címmel bemutatott Róth Miksa munkák „…időszerűségét nem csak az adja, hogy a magyar iparművészet egyik legnagyobb alakja, Róth Miksa születésének százötvenedik évfordulóját ünnepeljük idén [2015], de az UNESCO ezt az évet a fény nemzetközi évének nyilvánította. A színes üvegek, Róth Miksa kiemelkedő munkái a fény ünnepéhez kapcsolhatók… A neves iparművész munkáit nemcsak nagy budapesti középületeken, de szerte a Kárpát-medencében, Nyugat-Európában és a tengerentúlon megtaláljuk.” És tegyük hozzá, északon is.

Számtalan, oslói otthonunkba ellátogató magyart vittünk el a közeli protestáns templomhoz, hogy ha másképpen nem, legalább kívülről megmutassuk az oltár felett, a kórusfalon látható hármas tagolású, a feltámadt Krisztust ábrázoló Róth Miksa ablakot. A középpontban a halál felett győzedelmeskedő Krisztus, jobbra a térdeplő angyal, előtte a földre borult Mária Magdolna, s kétoldalt egy-egy római katona található. A templomot 1903-ban avatták fel.[7](Kovács katáng Ferenc: Róth Miksa és Gebauer Ernő alkotásai Norvégiában)

A világhírű rajzfilmes, grafikusművész Jankovics Marcell, amikor számára filmnapot és konferenciát rendeztem Oslóban, szintén részesülhetett e látványban, elkísértem erre a „zarándokhelyre”. Ő a Balassi-Róth kiállításon is örömmel vállalta a megszólalást, hiszen „gyermekkora óta vonzódik[ott] a színes üvegekhez”.

Csanda Mária figyelmeztetése megszívlelendő: „A híres üvegművész munkáit érdemes keresni, ha jeles középületekben járunk, s bár az Országház, vagy a Magyar Nemzeti Bank Róth Miksa készítette belső díszeit csak külön alkalmakkor láthatjuk, a Balatonalmádiban található katolikus templom Szent István üvegmozaikját bárki megnézheti.”

(Színes üvegablakok, mozaikok. Róth Miksa-kiállítás, 2015. június, 298. oldal)

A Budai Várban található Zenetudományi Intézet állandó és időszaki kiállításokkal mutatja be hangszergyűjteményét, zeneszerzőink életét és életműtörténetét, valamint zenetörténeti kutatóhelyként is működik. Csanda Mária ír a kötete utolsó fejezetében a hatvanéves Bartók Archívumról. Beszámolója szerint a 2021. október 29-i ünnepi alkalmon Vikárius László – egyéb programok mellett – bemutatta „az alkalomra létrehozott kamarakiállítást Bartók barátja, Székely Zoltán hegedűművésszel folytatott levelezésének dokumentumaiból…”

(Tiszta forrásból dolgozunk. Hatvanéves a Bartók Archívum, 2021. október, 310. oldal)

Itt jegyzem meg, a Napút Online felületén olvasható egy Bartók-információkban (is) gazdag, 2025 közepén készült interjúm Sipos János népzenekutatóval, Bartók nyomában Anatóliában címmel.

Korábbi szavaimat megerősítendő: „A kötet írásai, interjúi ki-kivillantnak egy különös tarajt, egy fodrot, nádsuhogást, hajnali fényt, napszentületet abból a folyamatos hullámzásból, amit magyar kultúrának nevezhetünk. Zenének, irodalomnak, képzőművészetnek, néprajznak, történelemnek és még oly sok mindennek. Szerzőnk jó ismerője, mondhatjuk, beavatottja ennek a világnak, ennek a hullámzásnak. Olvasója pedig szabadon csaponghat, bárhol is üti föl a könyvet, maga is beavatott lesz, rá is fröccsen valami e csodálatos világ szenteltvizéből.”

(Szikora János sorai az Előszó utolsó bekezdéséből, 5.oldal)

Csanda Mária: Hittel és csodával. Válogatott interjúk, tudósítások 2010-2022 (Napkút Kiadó, Budapest, 2025)

Jegyzetek

[1] https://irodalmijelen.hu/sites/default/files/archivum/29-ij-2004-03-marcius.pdf

[2] https://udvardy.adatbank.ro/?action=nevmutato&nevmutato=Böszörményi%20Zoltán,%20Simándi%20Böszörményi%20Zoltán&kezd=61 2005. nov. 15.

[3] Nagy Lucia Mária: A 150 éve született Hubay Jenő emlékére https://epa.oszk.hu/02600/02690/00016/pdf/EPA02690_aghegy_2008_25.pdf Ághegy, 3273. oldal

[4] https://port.hu/adatlap/film/tv/foldindulas-foldindulas/movie-38215?fbclid=IwAR3MW7vY2g3_phlL-wsgSt0OHOREO1R7sL4LFuC8DzEsl8N_lt4iVqrcoms

[5] https://port.hu/adatlap/film/tv/foldindulas-foldindulas/movie-157144

[6] https://www.duol.hu/helyi-kultura/2024/12/foldindulas-ez-a-magyar-film-tarol

[7] https://olvasat.hu/roth-miksa-es-gebauer-erno-alkotasai-norvegiaban/