Török Ági: Kihalóban (versek)

Ostortánc

front ostora pende-
ríti létem… hidegörvény
kánikula után: gödhös fe-
szülő elektromos gumifelhő
(szél gusztálja)

gondolat-zsurmalék rakódik
zsomboly-barlang közelébe
belső éltető energia fogy
kristály-hegyeket tépi a szél…

ecsettel mázolt kiszámíthatat-
lanság valóság-vegyülete
marékkal porciózott…

szúrós vadvirágtól elkapott tenyér…
felhőfoszlányt áramlat húzza
csillagközi parcellákon árad a
sompolygó vágy… front osto-
ra suhintja létem.

Elmúlt…

ártatlan-szégyen
tüsökös-zselésen…
lekaparhatatlan
kín-viaszkatlan

szótlan-szorongó
kitaszított bolygó
vasbeton csiga-
ház, rögzített iga…

kis s nagy cipő
…kő…arcredő-idő
locs-pocs lesz a hó
soha semmi se jó

kín-viaszkatlan
lekaparhatatlan
tüsökös-zselésen
ártatlan-szégyen…

bábot kirágó
lepke szabaduló
lelke pillangó.

Kihalóban

Lassacskán kihal a félrenevelt
nemzedék (időtlenség-korrózió)
nyolcasba ájult kerék… Dogmák.
A fehér termeszek is tisztább
társadalmat építenek az em-
bereknél, az embereknél…

Emlékek zuhataga létra tetején
ismeretlen dimenziók fellegé-
ben és talpak alatt fosszíliák:
állati és növényi maradványok
mélytitkos kőraktár-
dzsungele, mélytengere…
kőben őrzött lábnyomok…

Mire minden felfedeződik
vége lesz a Világnak
vége lesz a Mindenségnek.

Vízcsöppek drágakövei csillog-
nak a zimankó-hidegben.

Ködképzelet

távoli hegyek ködben
guggolnak sejtelmes
suttogás fák között
ágak égbe döfik

késeiket és le-
csöppen lélegzet
utolsó cseppje…

bokám szalaghúr-
jára tekeredik
égi fájdalom

és hamvadó
varázs-vadvirágok
szirmai hullnak…
hullanak szirmai…

Rózsa nyílik
lélek ravatalán.

Taigetosz

ledobhattatok volna
a Taigetosz hegyéről
———gurulhattam volna
———szakadéktorokba…
———lelökhetettetek volna

miért, miért nem dobtatok
a Taigetosz hegyéről
——–farkasok ölébe
——–enyészet keblébe
——–elrothadó pépbe
——–tócsa-tükör égbe
——–zavaros gennyébe
——–tűzhólyag pernyébe…
——–vág kőszikla éle