A FEHÉR OLAJ – Versértelmező pályázati felhívás

Hegyi Botos Attila egy versének, „mini-odüsszeiájának” elemző vizsgálata.

A pályázaton névvel, elérhetőséggel, korhatár és szakmai megkötés nélkül bárki részt vehet egy pályaművel.

Lehetőleg elektronikus formában várjuk a műveket, végső esetben postai úton is lehet.

Cím: online.naput@gmail.com; Cédrus Művészeti Alapítvány 1136 Bp., Pannónia u. 6.

Terjedelmi korlát nincsen.

Beküldési határidő: 2025. október 11.

A versértelmezéseket a Napút szerkesztőiből álló zsűri bírálja el. (Közülük: http://www.naputonline.hu/rolunk/)

A kiírás pillanatában – tudatosan – a díjazási kategóriákat sem határozzuk meg.

A kiosztható összdíjösszeg 500 ezer forint.

A legjobbnak ítélt értelmezéseket a naputonline.hu folyamatosan közli. Ha a beérkezett pályázatok számossága indokolja, a Cédrus Művészeti Alapítvány nyomtatott formában is kiadja őket.

Az ünnepélyes eredményhirdetésre november elején kerül sor. Oklevél és könyvcsomag is része a díjnak.

Várjuk a pályázatokat!

TEMATIKA

1. A mű tartalmi és formai elemzése

A sokféle alkalmazható szempont közül lehetnek akár a szimultán jelentésrétegek, a mögülük felsejlő háttérismeretek: humánoktól természettudományiakig*, idő- és térszerkezet (vertikális és horizontális mozgások), hangtani, metrikai vizsgálódások, organikusság: időmérték, időtlenség, kötöttség-szabadság, nyelvi materialitási kérdések: halmazállapotok, forma és tartalom azonosságának vizsgálata stb.

A pályázó választása, mire fogékony, miben jártas, kreatív, milyen szempontok szerint halad. (Pályázata lehet akár egyetlen látószög, megközelítés ízléses kibontása!)

2. Otthon és szerelem

A lelkivilág „ökológiája”: a műnek mint hazatérésnek, otthonteremtésnek vizsgálata.

3. Rendhagyó, zeneelméleti elemzés

A vers hangzó architektúrája (akusztikai és strukturális rétegek).

Legyen akár tonalitás-modalitás, ritmika-metrum, dallamvezetés, dinamika, textúra-hangvezetés, formatani felépítés. Mintha egy zeneművet vizsgálnánk.

Bármelyikük felé is induljon az elemző, a zsűri az egyéni látásmódot és a gondolati mélységet értékeli.

*Pár példát felhozva sok közül.

A természettudományiak közül pl. biokémia: a fehér gyümölcsök növényi metabolizmusa (blokkolt antocianin-szintézis), optikai jelenségek a versben (vékonyréteg-interferencia, tükrös reflexió és fényszórás, folyadékoptika [Rayleigh- és Mie-szórás: „partköpült türkiz”]), geofizikai folyamatok (rendülő anyaföld stb.), lipidkémia és égéstan („füsttelen olaj”). Vagy földrajz akár: elér a versbeszélő álmodott jón szigeti „kis lakukba”? Ha nem, miért nem? A horizontális (tengeri) úton a trák partoktól (Alexandrúpoli) Kalábriáig hány áramlat kell, hogy vigye az utazót? Melyek ezek, neveik?

Humán világnézeti megközelítések. Milyen metafizikák merülhetnek fel a vers kapcsán? Keresztény miszticizmus, orfikus, preszókratikus, platonikus, gnosztikus irányvonalak, vagy azokon túl? Akár hindu mitológiáig, ld. a „tenger köpülését” (Samudra manthana)? S ha alkímiailag elemzünk? Négy fázis és felmerülő műveletek?
Mitológia és szakrális földrajzi vonatkozások? Onomasztika (személynevek, helynevek jelentőségei)? És így tovább, felfedezések szerint… Kalandra fel!

A VERS

A FEHÉR OLAJ
(Leucocarpa Alexandroupolis)

Leucoleához

Első eikón

És újra csak
a mind mélyebben
rendülő anyaföld.
Kőtenger kitharajátéka,
khthonikus sziklák,
gyökereikig hasadó hegyek.
Hull-hull s még
mindig ég az aknába
vetett fáklya. Rongyán
krizmák víztiszta,
már-már füsttelen olajával
mélyek hullócsillaga,
ábrándos szívem.

Második eikón

Megálmodtalak. Kiénekeltelek
vakító mészből, idők kövült
tengeréből. Hisz nem kívántál,
pusztán napot és sziklát. Épp csak
csepp, kősajtolt vizet.
Most itt ringsz előttem, mennyek
leánya, valóvá vált álma.
Fehér ágaddal, lombfonákjaiddal –
itt s ott hajnalpírszegett
gyümölcsök gyöngyházfényeivel.

Harmadik eikón

Leucoleám,
életem elaiája,
Téged választottalak.
Egyedüli fehéret,
egyetlent napsütött
ezeregy közül.
Fogkávák napkévéje,
lelkem olajága!
Ma úgy úszom gallyaddal
csillagzó trák tükrödön*
délnyugatnak egy,
kis lakunkról szőtt
álom nyomában.
Túl Kalüpszó árkán,
partköpült türkizünk
jón vizeinek.

Negyedik eikón

Küthérától karhosszra
Kalábriáig ragadott a tenger.
Templomot építettem
dalaimból. Magvaid
elpergettem, csattogva
a magasba szálltam –
új lombod frissen
tépett olajával.
Bárhol pillantsam,
haza, a Szentföldre –
Leucoleám, szívem.