május 10th, 2017 | by Napút Online
Időmagtalan a föld méhét nem nyitja meg. ………. Eposzkoldus aforizmamenedéke. ………. Selejtrövid gondolatrojt. ………. Tilalompihéktől súlytalan, erőtlen szárnyak. ……….
május 10th, 2017 | by Napút Online
Tücsökzene A fény a tóba lép, s az égnek kehelyt emel a köd. Parázs, de ón a lég, ha
május 9th, 2017 | by Napút Online
A balkonon, a balkonon szép nyári este égre néz. Feje fölött fekete bársony, szegélye égő sárgaréz. “Sötét hajú kisasszonyom,
május 7th, 2017 | by Napút Online
Habzó pitypangszerelmek, havazó barackfák, fűnyíró kislibák tolják közelebb szívedhez a tavaszt. Aknák és rügyek robbannak, csillogó vidrák szájából zöld
május 6th, 2017 | by Napút Online
(unokahúgomnak, Etelkának, eljegyzésére) mire megjöttél, már mind a négy évszak foglalt volt, gyerekricsajtól hangos, ha ősszel és télen is
május 5th, 2017 | by Napút Online
Embernek eblét: túlélni – eseléken, ebnek mennyország. Ahol tigris áll, rózsakarom kezd nőni a talpa alatt. Önként is halni
május 3rd, 2017 | by Napút Online
/haikuk/ minden csupa fény szél fújja nyírfahaját gyönyörű lánynak háztetők, tüzek söröslovak, patakok – “markold a picsát!” – zajos
április 29th, 2017 | by Napút Online
Amikor útnak ered a sugárkoszorús egyszülött. S önfeledt parttalansága, egyedülvalósága halhatatlan harmóniái mögött megtalálja legdrágább, legelveszettebb hangszerét: egy világtalan
április 27th, 2017 | by Napút Online
Itt élünk a szegénység hátsó udvarában és a lélegzet is talmi. Szétszórt házak könyörögnek, ereszeinket ki fogja megvígasztalni?! Elcsuklik
április 25th, 2017 | by Napút Online
(2016 Február havában) A Tó jege félig megriant, tükrébe nézett, megriadt szép arca hínár-ráncain, hanyagság szarkalábain. Idő vasfoga s