Németh Erzsébet: Álmaim szemében (Öt vers)
Ha végleg elárvulunk
Dalolatlan csönd,
táncolatlan ének…
ha végleg elárvulunk,
jó lesz menedéknek
*
Nézem…
Nézem az arcod:
idő-vulkán,
gond-kráter,
láva-halom.
Nézem az arcod –
s az enyémet eltakarom.
*
Álmaim szemében
Esteledik.
Az ég korsójából kilöttyen a csend.
Százlábú titok szunnyad a fűben,
álmaim szentjánosbogár-szemében
ásít a tavasz.
*
Reggelre
A nyár ágairól mosoly-bogyók hullnak…
rájuk tapos kéjjel az éjjel,
kicsi testüket loccsantva széjjel –
Reggelre könny nő a fűszálakon.
*
Akvarell
Az est,
pár narancsgerezd,
tűz-szűrő- csillaggondolat,
fáradt kézfejen dúdoló béke.
Illusztráció: Harmatcseppek fűszálakon (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
