Kurucz Bernadett: Cím nélkül
elért az égető, folyó
kapaszkodás. fentről a hó
hullott, lépéseinkbe még
betorkollott az égszínkék-
didergő fullasztás. meleg
kezed, mint régen, és pereg
a csillagok fogyó tüzén
mosoly, könny és mi, egy füzér
a mindenség egén, fehér
virág-hóban, míg felér,
kapaszkodnak tűknek fokán
hold fellegének vadlován
emlékképek. varázsszerű.
lábamhoz fagy a nyárderű.
Illusztráció: Velicskó Péter fényképfelvétele (2015)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
