Nagyatádi Horváth Tamás: Patethikon (Három vers)
Szénégető
Megmásulnak mind
a féltett emlékek, mert
végtére csak begyulladt
és ég, lassú tűzzel,
mintha körben minden
egy mutatvány lenne,
egy halom hasított fa;
és szétterül sűrű,
maró, fojtó füstje
erdőkre, tisztásokra,
falvakra, városokra,
megfakítva, kiszürkítve
az éghetetlen színeket,
a világot, az én kiterített
szívemet, az én
végtelen szívemet.
Patethikon
A legegyszerűbb varázslat:
Most megáll minden! Az égen
a Nap, a szívemben az ének
– és nem látja meg senki…
Csak nézek, nézek át
a lebegésbe dermedt színes
fátylakon, nézem körben
a hullámzásba fagyott
indulatok csillámait,
az összeomlásban kimerevült
érzelmeket. Nevetnék,
ha izmaimat mozdíthatnám.
Íme, a múló rendezettség,
amely akárhány visszatértem
után sem vár tőlem mást,
mint a vágyakozás tüzét.
Faites vos jeux
Hölgyek és urak, tessék, nézzék
meg jól, nézzék meg alaposan,
nem zsákbamacska ez a gép:
Erős fém a váza, rozsdaálló,
kibír fagyot és forróságot, sőt,
karcmentes és öntisztuló Napon,
szélben, ragyogása el nem múlik
míg a világ; hölgyek és urak,
kérem szépen, járják körbe,
csodálják meg minden szögből
minden szegletét, kényelmes
irányítópultját, képzeljék el,
mintha ködből volna, emberi
nyugtalanságból, és amikor
meghallják, ha beindul…, lehet
fogadni, hölgyek és urak,
tegyék meg tétjeiket: Mennyi
kell ahhoz, hogy szívek
hamvát az égre teremtse,
emléktelen csillagköddé…
Nagyatádi Horváth Tamás a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2015)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
