Taizs Gergő: Tavasz
mezőn halomba hordva holmi ágak:
a rozsda marta vágyak összenőttek,
vidám rügyek ropogva szolmizálnak ,
derengve reng a szemredő redőnye
a szív az érben oxigént terelget,
vivat! – kiált a napsugár a szélnek,
a sóhajokkal új reményt lehelnek,
de nézd, mi zeng a messzi méla réten:
bilincseit levetve ölt ki nyelvet
csibész tavasz, ha zord időt abajgat,
vitázva hősi, vad birokra kelnek,
csatájuk égi villanása jajgat
eső kioltja égető hiányod,
talán ma éjjel újra jő az álom
Taizs Gergő a 2017-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Sal Antal fényképfelvétele (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
