április 3rd, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Szarvasbogár Hiába lenne kormányzati akarat, nem párzanak többé a szarvasbogarak, mivelhogy nincsenek. Tetemük manólakokban kitinikon, tündérek szárítják szárnyuk szarvaikon,
április 2nd, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Kivilágos kivirradtig Sem lesz elég erőm elmondani neked, Mi vagy. Én a fehérek csőcseléke voltam. Miattad alakot váltottam, Zsémbes
április 1st, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Az ember másnap kialvatlan, kóvályog, egy kicsit ég a gyomra, csodálkozva néz az üvegben lötyögő alkoholra: ezt tényleg tegnap
március 28th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Hol lakhat a felejtés? Hajnal nélküli merengésben Csalánnal beszőtt eltemetett kő emléke lennék, Az álmatlanságot szél kergetné el Ha
március 26th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Éjszakai látogató Egy kucsmás férfi járt itt éjszaka. Ordibált, káromkodott, megdobta kővel az ablakot. Ropogott fekete bőrkabátja, láncon rángatott
március 26th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
kifordult gyökér oldalán egy hóvirág néma harangja esőcsepp cseppen csordul, csorog az ágon rőt lámpafényben díszruhás király gyémánttüzű harmatban
március 26th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Péter – kakasszó előtt először Hogy lehettem ilyen ostoba? Hinni akartam. Benne, vagy neki – azt hiszem, mindegy. Hinnem
március 26th, 2016 | by Admin
Illusztráció: Kókay Krisztina Corpus (részlet)  
március 24th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
II. (Lódob elevenítése) Tengri bocsájt álmot, ágat, fényes szőrű lovat, bátrat. Táltos révül, szellem fényül, dobja éled, útra készül.
március 22nd, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Egy derék malamutról sorsodban osztozom én is, te derék malamut bármily furcsán hangozzék is ez első szóra! a zord