Mihai Eminescu: Miért nem jössz vissza?
Mihai Eminescu: De ce nu-mi vii?
Lásd, a fecskék elvonulnak,
diófalevelek hullnak,
szőlők fölé a dér leszáll,
mért nem jössz vissza, vissza már?
Ó, karom közt hadd védjelek,
szomjazva rád, úgy nézzelek,
édesen tartanám fejem
a kebleden, a kebleden!
Akkoriban, emlékszel még,
völgyön, réten végigmenvén
csókoltalak, emeltelek…
ó, mennyiszer, de mennyiszer!
A világon oly’ nők vannak,
kik szeméből szikra fakad,
de szépek is bármennyire,
egyik sem te, egyik sem te!
Ó, te, csillagnál fényesebb,
miattad ragyog életem,
csak te adsz értelmet nekem,
én szerelmem, én szerelmem!
Késő ősz van, jön már a tél,
az útra hull minden levél,
a szántó rég’ üresen áll,
mért nem jössz vissza, vissza már?
Nagy Rita fordítása
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
