Hegyi Botos Attila: Az Ember Könyve
Kerestem, nem találtam.
Nem, nem tudhatom, mi az,
hogy Ember. Amit tapasztaltam,
szerettem, arra nem illett
ez a kifejezés. Másra mutatott.
Nem is létezett,
hacsak nem úgy, ahogy a Hiány.
Amit be kellett tölteni.
Persze nem egy még újabb
hiánnyal: miazma szavakkal,
állhatatlan dallamokkal,
tárgyba fagyott vágyottságokkal –
felemás hedonizmustól
az elveszettségben való
örömködésekig. Valamivel,
amit zsigerileg tagad.
Kudarcot vall.
Amiben valóban hiánya van,
amibe mindig belebolondul,
vékonyulva vész.
Amiről szó nem esik.
Nem egy megváltó wellness,
humánus propaganda,
simogató hókuszpókusz.
Amit tapasztaltam,
mondhatni, hiányával is
éltetett: ami pont számára
nem létezhet, létezik.
Nincs rá szó,
miért is kellene.
Kinyílása, megnyilatkozása
maga az. S amikor illatozva illan
a tárgy: álmomban kinyitok
egy könyvet, amiben
az emberi szavaknak,
az Ember szónak jelentése van.
Valaki egy másik fölé hajol.
Aranyfüst, lángnyelv inog.
Lelket olvas.
Illusztráció: K. Nagy Lajos fényképfelvétele
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
