Mondd meg nékem, merre találom…

Vers

január 16th, 2017 |

0

Babics Imre: Tengerfenék (Két vers)

 

Kökényvirágzás

Virágzik a sűrű kökény,
virágzása könnyű kendő
Isten Nemlétbe vert szögén
– hegye múlt, feje jövendő –,
vagy fordítva, nem is tudom.
Vihar-visszafejtett kendő,
sziromfonalakra fejtett,
ember búját körüllengő,
rovarnak remegő rejtek,
és pánt arkangyal-sarukon.

 

Tengerfenék

Az üsző szempilláin hópehely olvad,
s hogy szétnézel
fura félsszel
az istállóban mozdulatlan más minden
pillanatig
a téli éjben, és lámpáshal-gondolat
sugara ér: tengerfenék, most ahol vagy,
ez csak, amit
tudsz, egy erő óceánnal körülfolyat
némán, s akkor hangot vársz: – Csarnokvíz szemeimben.
A mélyalom fölött a páraoszlopok
mint horgonyok
a lenyomott
szalmán, fénybárkákéi köztes elemen,
s döglött borjú: tutajroncs, az elletőnél.
…Majd megrezdül
az Idő, billió éjféltől megkopott
és keresztül
tör azon, mi embernek elérhető mély:
révületen, s hangot vársz: – Te voltál szemem.

 

Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2015)

 

Cimkék:


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás