Pedro Carmona-Alvarez: Beszélgetések
(részletek a Samtaler med onkel Nica og tante Viola c. kötetből)
néptelen, poros faluban
mexikóinak születtem
utcánkat egy spanyol disznóról
nevezték el, lovon, lándzsával jött
minden nőt megerőszakolt
– ez a hír járta ifjúkoromban
lángésznek nem mondható
mokány kis fekete vagyok
fejemen színes, hátrakötött kendő
trikómon pléhkitűző
amolyan lázadó-féle lettem, Hlebnyikovra
Cervantesre, Trockijra esküszöm
apácák, és papok az aranykort
igyekeztek a fafejünkbe verni
igyekeszélmalomharc – mondták
de mi megtanultuk, s akik különbnek
vélték magukat, selypítették az s-t
spanyol földre lépve mégis meglepődtek
rájuk lenne írva, lelkükbe vésve?
egyekeidegenek – Madrid hiába csodás
Európa kegyetlen velük
odahaza senkit sem csúfoltak
feketeseggű patkánynak, görénynek
valaki pálmát ültetett
egyik télen a temetőbe, jóval azelőtt
hogy a sötét sírok repedezni kezdtek volna
valaki az őseink közül pálmát ültetett, ő még
emlékezett a szép márványkoporsó lakójára
roman kis pálma volt
akkoriban a gazdagok temetkeztek ilyen szépen
nagyapám nagyapja még a sivatag vándora volt
homokot evett, homokot ivott, kőpapucsban járt
elődeink akkor fedezték fel a Tejútat. Járvány és
éhség válogatás nélkül szedte áldozatait
roman nőtt a pálma
dédnagyapám a háborúból hóna alatt cipelt
teknőnyi tenger ősöreg vizével locsolta
valahányszor anyja sírjához ment látogatóba
roman egyre nőtt a pálma
dédapám is meghalt – hétfő volt, vagy péntek?
egy újabb özvegy emelte szemét az égre
létezik-e Isten
hét évig hallgat
a szegénység űzi el Peruból
verse argentin hatásra
romantikus és szürreális
roman hivatalos irodalmi besorolás
ír a hétköznapjairól
megnyitja házát, irodalmi szalont vezet
Párizsba megy, jelentéstant, nyelvészetet
tanul, de verseiben a halál árnya
reménytelenség, menekültek magánya
roman egyszercsak rádöbben
a költészet létfontosságú
jelképes, nem anyagszerű
koncentrált, egymásra épülő
szavak és azok hiánya együtt
roman egyszercsak megérti
a vers fölös locsogás
kiürült frázisok
zsákutca, kiüresedett sorok
fekete lyuk, feneketlen árok
hátat fordít a költészetnek
könyvet árul, szerkeszt
elegáns ruhákat vesz
hét évig hallgat
beutazza a fél világot
Mexico Cityben találkozik egy Trockijhoz
végtelenségig hasonlító figurával
A Tlatelolco-i tömégmészárlás előtt
riportot készít vele az egyetemi rádió
példaképeit sorolja:
Sherlock Holmes
Nemo kapitány
Julien Soriel (az apánk, mondja)
Mysjkin herceg (a nagybátyánk)
Alice (a tanítónk)
roman egy esszében támadják is ezért
ír a különc szerkesztőről, aki a hóna alatt
cipelt emelvényre állva lázít
roman a szónok félrevezetőnek, részrehajlónak tartja
ő három verssel válaszol, az első címe Sherlock
roman a titokzatos halotti lepel
a másodiké Halló Halló Kapitány
roman a hínár monológja
a harmadik versé Apa
roman az író Marie-Henri Beyle asztalos hőse
később Houdiniről is ír
A szerző és a Kolon Kiadó engedélyével fordította Kovács katáng Ferenc
Pedro Carmona-Alvarez 1972-ben született Chilében. 10 éves volt, amikor apja politikai tevékenysége miatt családja Argentínába, onnan Norvégiába menekült. A Bergeni Írásművészeti Akadémián végzett. 1997-ben debütált a Helter című verskötetével. Több hangszeren játszik, dalszövegeket ír, énekel. Jelenleg Bergenben él.
Illusztráció: Pedro Carmona-Alvarez portréja
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
